Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Szilágyi László: Egy titkos parlamenti választás Szabolcs vármegyében (1872)

szólt.) Az adózás figyelembevétele a választójogosultság meghatározásakor, a vármegyei Központi Választmány eljárásával szemben, a választójog szűkítését eredményezte, s hozzájárult Nyíregyházán a választójogosultak számának előző választási évhez (1869) viszonyított csökkenéséhez. A Központi Választmányok, és az összeíró küldöttségek, választásokat befolyásoló jelentőségét mutatja az elkészült ideiglenes névjegyzékek további sorsa is. A közszemlére kitett listák ellen a "szükséges okiratokkal felszerelve", bárki felszólalhatott, kérhette a választójog megadását éppúgy, mint mások választójogának törlését. A "szükséges okirat" általában a községi hatóságok bizonylata volt. 1872-ben a kérvények és fellebbezések egész áradatával kellett a választmányoknak megküzdenie. Az előzmények után érthető, hogy különösen sok (számításaim szerint 716) reklamációt intéztek a nyíregyházi választmányhoz. Ez csaknem a választójogosultak számának (1562 fő) fele, és jóval több, mint a megyei választmányhoz benyújtott kérvények száma.

45 A választójog megadását kérték 66-an, ebből mindössze 7 kérvényt fogadtak el. Mások választójoga ellen 605-en szólaltak fel, s ebből 432 esetben a kérelemnek a választmány helyt adott, és a megtámadott polgár nevét törölték a választójogosultak listájáról! 43 esetben a kérvényeket hamis aláírással nyújtották be, két kérelmező neve pedig eleve szerepelt a választójogi listákon, így a választmány érdemben nem foglalkozott ezekkel az ügyekkel. Megdöbbentően sok kérelem (az összes kérvény 84,5%-a), tehát mások választójoga ellen irányult! Ráadásul a választmány is sokkal gyakrabban élt a választójog megvonásának, tagadásának lehetőségével, mint a választójog adományozásával vagy megerősítésével. Míg az előbbi az összes kérelem 68,6%-ára (az érdemben nem tárgyalt iratokkal együtt 74,9%-ára), addig az utóbbi csupán 25,1%-ára vonatkozott. A választók egy része tehát mindent megtett annak érdekében, hogy a politikai küzdelem még a szavazás napja előtt eldőljön. Ebben a "játékban" méltó partnernek bizonyult a Központi Választmány, mert nem kétséges, hogy a kérvények elbírálása nem minden esetben az objektivitás és a pártatlanság magasztos elveinek felelt meg. A megyei választmány 33. számú határozatában pl. nemes Gucsályi László, ifjabb Molnár Károly és Gyenge István nyírbogáti lakosok számára a választójogot - bár gazdái hatalom alatt álltak - "régi jog" címén megadta. Nem sokkal később (41. számú határozat) Gombos Imre dombrádi töltésőr esetében a gazdái hatalom már kizáró ok volt. A választmány döntése természetesen ellentmondott az 1848: évi V tc-nek is. Az értelmiségi kategória meghatározásának módja is a régi jogon választók arányának növekedését eredményezte. Nagy Lajos kisvárdai lelkésznek Cserniczky József és Lucza György díjnokra vonatkozó törlési kérelmét pl. a választmány azért fogadta el, mert őket az értelmiségi rovatba államhivatalnokok