Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Szilágyi László: Egy titkos parlamenti választás Szabolcs vármegyében (1872)

lek után számítottak egy képviselőt, és 1848-ban még Szabolcsban is (a bizonytalan nyíregyházi adatok nélkül számolva) 30003 főre jutott egy mandátum.'? Magyarországon ez a mutató (a szűkebb, Erdély és Horvátország nélküli, terület 338 követével számolva) 1870-re valamivel több mint 34100 főt jelentett, Szabolcsban pedig átlagosan 37941 lakost. (Részletes adatokkal szolgál az 1. számú táblázat.) A nyíregyházi és a nádudvari választókerület kivételével a szabolcsi kerületek lélekszáma jelentősen meghaladta a magyarországi átlagot, ami a megye viszonylag kedvező demográfiai helyzetét éppúgy illusztrálja, mint a politikai érdekérvényesítés országos átlagnál korlátozottabb és egyre szűkülő lehetőségeit! A lélekszámban és a községek számában megmutatkozó kerületek közötti különbség (a megyén belüli egyenetlenség) abból fakad, hogy a megyei Központi Választmány a választókerületek határainak meghúzásakor 1872-ben - a demográfiai változásokat figyelmen kívül hagyva - a régebbi gyakorlatot, az 1848as felosztást követte. Ez a felosztás - teljesen indokoltan - nem a községek és puszták számszerűen arányos elosztását, hanem a községek lélekszámát vette figyelembe, és akkor, megközelítően azonos és az országos átlagnak megfelelő lélekszámú választókerületek kialakítását eredményezte.

18 1848 óta azonban jelentősen növekedett a megye lakosságának száma, és ez a növekedés a megyén belül meglehetősen egyenetlen volt: legjelentősebb a nagykállói kerületben (55,2%), legkisebb mértékű a nádudvari kerületben (19,5%) és Nyíregyházán (28,1%). A kerületek megváltozott demográfiai rangsorához nem igazították a kerületek határait, s ez önmagában, akaratlanul is a nádudvari és a nyíregyházi kerület súlyát növelte. A kerületek területi kiterjedésében megmutatkozó különbség, a kisebb (kevesebb községet felölelő) választókerületek így éppen Nádudvar és Nyíregyháza számára további előnyöket rejtett magában: a választási eljárás gyorsabb, a választási költségek a törvényhatóságok számára, a korteshadjárat költségei a jelölt számára alacsonyabbak, a meggyőzés eszközei hatékonyabbak lehettek. A választókerületi beosztás vita tárgyát 1872-ben nem képezte, és a Központi Választmányokhoz benyújtott kérvények közül is csak egy utalt néhány "tiszalöki kerülethez tartozó" királytelki lakos illetéktelen nyíregyházi összeírására, és kérte választójoguk megvonását. A nyíregyházi Központi Választmány arra az 1869. április 2-i 6847. számú belügyminiszteri rendeletre hivatkozott, amely szerint Királytelek a nyíregyházi kerülethez tartozott, és a kérvényt elutasította.

19 A Központi Választmányok megalakulásának és legfontosabb teendőinek - a választójogosultak összeírására hivatott küldöttségek kinevezésének, az összeírásokkal kapcsolatos fellebbezések elbírálásának, a végleges választói listák elkészítésének és Belügyminisztériumhoz történő felküldésének - határidejéről a Belügyminisztérium valamennyi törvényhatóság kormányzóját értesítette. Esze-