Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Szilágyi László: Egy titkos parlamenti választás Szabolcs vármegyében (1872)

nemzetiségek egyenjogúsága, a virilisek előjogának megszüntetése, a hivatalok betöltése pályázatok és versenyvizsgák útján, az általános és titkos szavazati jog bevezetése, képviseleti alapon álló felsőház).

15 Hatásukról, fogadtatásukról azonban nem szólnak a források, így csak feltételezhetjük, hogy a programokból - különösen a 48-as párt legliberálisabb és legdemokratikusabb célkitűzéseiből - a képviselőjelöltek annyit és úgy hangsúlyoztak, amennyit jónak láttak. Vidliczkay például, az elmúlt ciklusról tartott 1872. május 9-i képviselői beszámolójában közjogi alapról bírálta az országgyűlés és a kormány tevékenységét, de reformelképzeléseivel gyakorlatilag még az 1867. évi XII. tc. talaján állt. Az általánosságoknál maradva, az önálló pénzügyet és bankrendszert, a honvédség fejlesztését, iparpártolást, a közoktatás javítását határozta meg fő célként.

16 A választójogi törvényjavaslattal kapcsolatos parlamenti felszólalásában pedig radikálisabb, a választójogot lényegesen szélesítő javaslatok nélkül támadta a kormány elképzelését. Mindez, a Deák-párti Keglevich programjával együtt, azt mutatja, hogy a közjogi ellentéten túl, a szembenálló pártok politikusainak reformtervezetei rokon vonásokat mutattak, vagyis a választók szimpátiája és későbbi szavazata gyakran nem a programnak, hanem a politikus személyének, tekintélyének, az "elvi következetesség" tiszteletéből fakadó és őt körülövező nimbusznak szólt. Mindezek mellett a választások kimenetelét befolyásolhatta választók és választottak társadalmi helyzete, esetleges érdekazonossága, valamint az érdekérvényesítés korlátozottabb vagy szabadabb lehetősége is. Ahhoz, hogy ezeknek a tényezőknek a súlyát felmérhessük, magát a választási rendszert (a választói névjegyzékek összeállításának módját), a választási előkészületeket és a választások menetét kell megvizsgálnunk. A választási rendszer 1872-ben még az 1848. évi V. tc. szerint került sor a választások megszervezésére és lebonyolítására. A törvény értelmében a törvényhatóságokra két fontos feladat hárult: egyfelől a törvényhatóság területének felosztása választókerületekre, a törvény 5.§-ában meghatározott követszám szerint, másfelől a választás lebonyolítására, a választási ügyek kezelésére hivatott Központi ("Középponti") Választmány megalakítása. Szabolcs, az 5.§ értelmében, a szűkebb (Erdély nélküli) Magyarország 377 követe közül hatot, Nyíregyházával, mint önálló követküldési joggal felruházott - de nem törvényhatósági jogú - városok egyikével, hét képviselőt mondhatott magáénak. Ennek megfelelően került sor a vármegye területének hat, Nyíregyházával együtt hét választókerületre való felosztására: létrejött a kisvárdai, nagykállói, nyírbátori, nyírbogdányi, tiszalöki, nádudvari és a nyíregyházi kerület. Eredetileg a törvényalkotók Magyarország területén átlagosan 30000 lé-