Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Szilágyi László: Egy titkos parlamenti választás Szabolcs vármegyében (1872)

választójogot biztosító 1848. évi V. tc. alapján) talán utoljára csapnak össze az ellenfelek, és döntenek a magyar választópolgárok a kiegyezés és a dualista rendszer mellett, vagy az ellen. A választások előestéjén, a pártok bomlási folyamata Szabolcsban is éreztette hatását és - a megyei politikai elit baloldali beállítottságából következően inkább a Deák-párt kompromisszumkészségét erősítette. A Deák-párt 1872. február 28-i Nagykálióban tartott értekezletén kinyilvánította, hogy 1872-ben (tehát egy évre) az elvi különbségek fenntartásával hajlandó a baloldallal szövetkezni. Az együttműködés csupán a helyi közigazgatás korszerűsítésére, "lehető legjobb" működésére korlátozódott volna, s nem vonatkozott országos jelentőségű politikai kérdésekre.

3 A képviselőjelöltek közül is a jobboldal politikusai hangsúlyozták a politikai palettán bekövetkezett változások jelentőségét és egy erős, közjogi acsarkodástól távol álló, szociális, gazdasági és vallási programot hordozó liberális párt megalapításának szükségességét. Gr. Keglevich István - 1872-ben a nyírbogdányi választókerület képviselőjelöltje - egy brossurát szentelt ennek a gondolatnak, kiemelve, hogy "a közjogi vita... mely olyannyira fenntartotta az országgyűlést reformátori működésében, végtére túlélte magát; meddősége ma már a baloldal nagy része és igen kiváló tagjai által is el van ismerve..."

4 A kiegyezési törvény szilárd alapjára építi tehát programját és liberális szellemben fogalmazza meg a törvényhozás előtt álló legfontosabb feladatokat: az egyház és az állam teljes szétválasztását (a Vallásügyi Minisztérium megszüntetését), a polgári házasság bevezetését, korszerű közoktatási rendszer kiépítését az egyházak aktív közreműködésével, az egyenes adók emelését, azok igazságosabb felosztásával, az Osztrák Nemzeti Banktól független magyar pénzforgalom biztosítását, a honvédelem kérdésében a technikai osztályok fejlesztését és felszerelését, egy tisztképző iskola alapítását, közlekedésügyben az addigi kamatbiztosítási redszer eltörlését és egy közlekedésügyi bizottság felállítását. Elképzelése szerint^ ez a bizottság határozná meg, melyek az országos jelentőségű kő- és vasutak. Építésük feladata az államra hárulna, míg a vidéki utak kiépítésének és fenntartásának terhe, az állam szellemi "talán a kezdeményezés idejében, részben anyagi istápolása mellett", az egyes megyékre és vidékekre. Mit nyerhet ezzel egy közlekedési szempontból hátrányos helyzetű régió? Keglevich túlzottan derűlátó véleménye szerint a kamatbiztosítási rendszerben valamennyi vidék egyenlő arányban járult a költségekhez, így ennek eltörlése önmagában is könnyebbséget jelent a vasúttal nem rendelkező vidékeknek. Végül javaslatai kiterjednek az országgyűlés munkájának felgyorsítására (nyilvánvalóan a klotűr bevezetésével), a felsőház újjászervezésére és a választójogi reformra is. A választójog egyetlen feltételeként "a szellemi képzettséget" (az írni-olvasni tudást) határozná meg.

5 Ez a megyében 17130-ról (a lakosság 6,4%-a) 28334-re (10,7%) emelte volna a választójogosultak számát, a magyarországi átlagnak (6,7% és 10,8%) megfelelően.* Keglevich politikai elképzeléseit nehezen lehet valamely korabeli párt ál-