Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Szilágyi László: Egy titkos parlamenti választás Szabolcs vármegyében (1872)

Szilágyi László EGY TITKOS PARLAMENTI VÁLASZTÁS SZABOLCS VÁRMEGYÉBEN (1872) A dualizmus kori parlamenti választások törénete a magyar történettudomány és publicisztika egyik kedvelt témája. A nyílt választásokon alkalmazott etetés-itatás, korrupció, hatalmi erőszak, az élő, (néha holt) lelkek s szavazataik vásárlásának történeteit sokrétűen vizsgálta, elemezte és bírálta egyaránt a kortárs politikus, újságíró, és a jelenkor történésze. Talán éppen ezért nem lesz érdektelen, ha a levéltári források megszólaltatásával most a "másik oldalt", egy elfejtett, az országban ritka kivételként, és sokak szemében törvénytelenül alkalmazott titkos szavazás eseményeit ismerjük meg. Az egységes Német Császárság létrejöttével, a cseh trialista elképzelések kudarcával, 1872-re megszilárdult az Osztrák Magyar Monarchia, az 1867-es kiegyezéssel létrejött dualista államberendezkedés. Ezzel együtt új megvilágításba került a magyar politikai pártok kiegyezéssel kapcsolatos álláspontja is. Kérdésessé válhatott az a politikai választóvonal, amely a kiegyezés elfogadása vagy elutasítása szerint sorolta a magyar politikusokat a jobb- illetve a baloldalra. A kiegyezést támadó, és ebben Magyarország beolvasztásának a veszélyét látó Balközéppel és a 48-as párttal együtt megbomlottak a kiegyezést védelmező Deákpárt sorai is. Lónyay Menyhért miniszterelnök az ellenzék letörésével próbálta ezt a folyamatot feltartóztatni, s egy erős kormánypárt kialakítására tett kísérletet. Mivel az ellenzék, azon belül is a 48-as párt bázisát inkább a parasztság, az iparos, valamint az egykori kis- és középbirtokos nemesség adta, a kormány 1872es választójogi törvényjavaslata az adóhátralékosok választójogból való kizárásával, az országgyűlési ciklus időtartamának háromról öt évre történő emelésével leginkább ezt a réteget gyengítette, s a Deák-párt pozícióit kívánta megszilárdítani.

1 Az ellenzék obstrukciója azonban megakadályozta a törvényjavaslat elfogadását; az uralkodó ezek után feloszlatta a parlamentet, és 1872. szeptember l-re új országgyűlést hívott össze. Pártok és programok A kortársak számára világos volt az 1872-es június-júliusi országgyűlési választások tétje és jelentősége. Tóth Vilmos belügyminiszter szerint, "az eredmény - ha kedvezőtlenül üt ki - nem csak az eddigi viszonyok végleges megszilárdítását, a kivívott reformok további fejlődését kockáztatná, hanem kihatna ez az ország, sőt az egész birodalom sorsára..."

2 Sejteni lehetett, hogy a régi formában (az 1865-től kialakult pártok színeiben) és a régi keretek között (a szélesebb