Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Pók Judit: A Szatmári tizenkét pont visszhangja Szabolcs megyében

vül megbukott a kötelező örökváltság ügye is: a választmány a földesúr és a jobbágy szabad egyezkedésére bízta azt. A többi szatmári pontra nézve azonban igennel szavaztak: az ősiségét eltörlendőnek ítélték, a sajtószabadságot, a telekkönyv behozatalát, a birtokbírhatás, a hivatalviselés jogának kiterjesztését, a királyi városok rendezését elfogadták, a közigazgatás és igazságszolgáltatás elválasztását elvileg pártolták, bár az idejét még nem látták elérkezettnek, a népképviselet kapcsán a honorácioroknak az alkotmány sáncaiba való befogadása mellett határoztak.

11 A háziadó kérdésében nemcsak a választmány, hanem a megyei nemesség is két táborra szakadt. Az egyik párt a haladás szellemében a sürgető reformokat kívánta, a nagytekintélyű alispán, Zoltán János körül csoportosult. Ők a haladó eszmék, a reformok hívei Szabolcsban az 1840-es években. Ismertebb tagjai, mint Somossy Ignác, Elek Mihály, Erőss Lajos és nem utolsó sorban Bónis Sámuel az 1841-ben megválasztott tisztikarból kerültek ki. A másik párt mindenben az alkotmány sírjának megásását látta, az előbbieket a haza és a constitutio elárulásával vádolta. A magukat konzervatívoknak nevezők vezére Eördögh Aloíz, 1830-ban a megye főjegyzője és országgyűlési követe volt. Nevesebb tagjai Patay István 1828-ban második, 1832-ben és 1836-ban első alispán, Jármy Imre 1838ban első alispán, Kállay Péter 1836-ban második alispán, Péchy László és Kállay Menyhért 1838-ban főszolgabíró. Amárc. 13-ra kitűzött közgyűlés előtt a korteskedés hallatlan méreteket öltött. Eördögh Aloíz körlevelei helységről helységre jártak, kortesvezérei egy ezüsthuszas napidíjat, enni-innivalót és beszállítást ígértek minden nemes atyafinak a kallói gyűlésre. Idegen "kaputrokosok", kortesek személyesen is járták a nemességet annak hírével, hogy márc. 13-án utasítás készül a leendő követeknek, melyben fő kérdés a nemesség adózása lesz. Sorra járva a falvakat, arra buzdítottak mindenkit, hogy a nemesi szabadság megvédése érdekében a gyűlést el ne mulasszák. Agyürei nemesek nagy felbuzdulásukban még azt is meghagyták hadnagyuknak, hogy 5 Ft-ig büntesse az otthonmaradókat. így helységről helységre futótűzként terjedt a jelszó "nem adózunk".

12 A közgyűlés olyan botrányosan zajlott, hogy a tyukodi, csengeri ólmosbotokkal egyetemben a szabolcsi események is a hírlapok élén szerepeltek. Akortesvezérek azt kell mondani jól teljesítették feladatukat, a szegény nemesség roppant tömegét vitték be Kálióba, a híradások 1000-1500 főről beszélnek. A tömeg zsúfolásig megtöltötte a termet, jó része azonban így is kiszorult az udvarra. A föltett fövegekkel, füstölgő pipákkal a lócákon, az asztalok tetején álló, késekkel felszerelt nemesség sorai között a csendbiztosok csak nagy nehézségek közt tudták a két alispánt és a főjegyzőt bevezetni, a tisztikar nagy része kiszorult a teremből. A bortól és pálinkától fűtött tömeget az alispán, akiről már egyébként is régen az terjedt el, hogy ő az, aki a nemességet meg akarja adóztatni, az ősiségét