Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Pók Judit: A Szatmári tizenkét pont visszhangja Szabolcs megyében

A kormány és hívei részéről azonban hamarosan heves támadás indul a 12 pont és a szatmári ellenzék ellen. Olyannyira, hogy alig néhány hónap múlva Uray Bálint királyi tanácsos és hívei az 1841. dec. 6-i évnegyedes közgyűlésre a bocskoros kisnemességet becsődítve, a tyukodi és csengeri ólmosbotok súlya alatt megbuktatják azokat. Újabb határozatát Szatmár megye ismét megküldi mind az 52 törvényhatóságnak. Az átiratot Szabolcs azzal a megjegyzéssel veszi tudomásul, hogy a 12 pontot mint indítványt tekintette, ebből következően Szatmár megye megváltoztatott álláspontja az ő tanácskozására befolyással nem lehet.* Ennek ellenére azonban, a szatmári politika éles fordulatának, az ellenzék bukásának hatása alatt Szabolcsban hosszú ideig nem kerül sor a 12 pont, ill. az azzal kapcsolatos választmányi javaslatok vitatására. Az 1842. máj. 5-i közgyűlésen indítványozzák ugyan, hogy az országgyűlési utasításon dolgozó küldöttség előtt lévő tárgyak halomra gyűlvén, figyelmeztetni kellene azt a mielőbbi munkálkodásra, nehogy az országgyűlés közeledtével "rögtönző hamarkodással" kapkodni kényszerüljön. A megye szerint azonban az utóbbi idők eseményei azt tanúsítják, hogy ott ahol az országgyűlés előtt álló "korkérdéseket" előre napirendre tűzték, és nyilvánosság elé terjesztették (lásd Szatmár), pártcélokból a tömegek izgatására használták fel, és ezzel magát az ügyet buktatták meg. Ilyen veszedelemtől pedig Szabolcs megye rendéi a haza és a maguk érdekeit megóvni kötelességüknek érzik, ezért a küldöttségnek meghagyják, hogy munkálkodjanak szorgalmasan, de javaslatukat csak akkor terjesszék elő "midőn a pártérdekek izgatásainak az idő korlátot vet".

10 Ez az oka, hogy Szabolcsban csak 1843-ban, az országgyűlésre adandó anyautasítás kapcsán kerül szőnyegre a szatmári 12 pont. Az eltelt körülbelül másfél évben azonban a megyék levelezése és a publicisztika révén folyamatosan benne élt a köztudatban, kiváltképp a háziadó elvállalása tartotta izgalomban a nemességet. Szabolcs megye már fentebb idézett határozata nyomán az utasításkészítő választmány, éppen a felzaklatott kedélyeket figyelembe véve, 1843-ban a márc. 13-ra kitűzött közgyűlés előtt mindössze három nappal ült össze. A szatmári 12 pont első pontját, nevezetesen a háziadó kérdését este 6 órától fél 11-ig vitatták. Elvállalására szavaztak Zoltán János és Elek Mihály első és második alispán, Erőss Lajos főjegyző, Somossy Ignác főügyész, Jármy József, Leszkay Ferenc és Zoltán Mihály főszolgabírák, Bónis Sámuel volt országgyűlési követ, egy-két lelkes tisztviselő és táblabíró és egy "derék egyházfí". A háziadó ellen szavazók tábora is a korabeli tudósítás szerint ugyancsak "higgadt keblű és művelt" férfiakból állt. Közülük csak Jármy Imre volt első alispánt és Kállay Péter volt második alispánt tudjuk biztosan megnevezni. Rajtuk kívül volt megyei főtisztek, főtáblabírák, egy jeles volt országgyűlési követ (talán Eördögh Aloíz) a nemesség résztvállalását a háziadóból, 23 fővel 13 ellenében, elvetette. Ezen kí-