Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Kujbusné Mecsei Éva: Az 1790–1791-es diétai történések a szabolcsi követjelentések tükrében

gedett a háromévenkénti diétával, a hadüzenethez és a békekötéshez a magyar tanács meghallgatásával. Az uralkodónak háromszori vétóra adott lehetőséget, és nem is említette sem az ellenállás jogát, sem a külföldi garanciát. Az augusztus 20-i királyi kihallgatáson átadott hitlevéltervezet még így sem nyerte el Lipót tetszését, s ragaszkodott a Carolinumhoz,

26 vagy a Theresianumhoz.

27 A királyi vélemény fogadtatásáról Vay ekként számolt be a szabolcsi közgyűlésnek: "... A minapi alázatos tudósításunk szerint Bécsbe többnyire augusztusnak 19. napján felmenvén, audientiánk

28 is volt 20-án mind őfelségénél, mind Ferenc s több hercegeknél és hercegnéknél, mely alkalmatossággal mindenütt a kalocsai érsek által esett mondásra igen rövid feleletet vettünk. Hanem a 22-én az udvarban való ebédelésünk után vettünk írásban bővebbet is két darabban

29

... közönségessé tevődvén ezek a 28-án tartott egyveleges ülésben nagy megütközést csináltak minden rendek, és ugyan azon nap a méltóságos prímásnak, őhercegségének az ország nagyjai és a vármegyéknek majd minden követei öszszegyülvén, ámbár ugyan őhercegsége azt kezdte előadni, hogy csak elégednénk meg azon diplomák közül valamelyikkel, de erre csak egy mély, szomorú hallgatás lévén a felelet. Utoljára többeknek az elméje csak abban állapodott meg, hogy meggondolván azt, hogy egy részről ugyan szabadságainknak nagyobb bátorságot szerezni elmúlhatatlanul szükséges, és így a Carolinum s Teresianum diplomával megelégedni nem lehet, de más részről már az alkalmatos idő elmúlván

30 s most már azokra való ráállását az udvarnak okosan nem remélhetvén, amelyek iránt az országgyűlése elein levő környűlállásokban és abban az első buzgóságában és egyezségében a statusoknak nagyobb bizodalom lehetett..."

31 Néhány követ — köztük a szabolcsiak is — megyéjük utasítása szerint nem adták beleegyezésüket a szöveg átdolgozásához, de az anarchia elkerülésére törekvő többségi határozatnak engedni kényszerültek. A kompromisszumot szükségessé tette a megváltozott kül- és belpolitikai, valamint az országgyűlésen kialakuló helyzet. Lassan felőrlődött ugyanis a nemesi ellenzék ereje, és a mérsékeltek lettek a hangadók. Még Szabolcsot, "a nemzeti jogok legvérmesebb előharcosát is féken tartotta a főispánja ellen indított hűtlenségi per."

32 A tavaszi, nyári nagy remények szertefoszlani látszottak, s októberben már egyre több követ utazott haza Budáról.

33 A novemberben immár Pozsonyba helyezett ülés résztvevői azonban újra nagy létszámmal és a megegyezés reményével láttak munkához. Hozzájárulásukat adták a Theresianum elfogadásához és beleegyeztek abba is, hogy sérelmeikkel és javaslataikkal csak a koronázás után foglalkozzon a király. Ahhoz azonban ragaszkodtak, hogy a nádor megválasztása még a koronázás előtt történjen meg. Lipót november 7-i leiratában megerősítette az 1606. évi bécsi és 1645.