Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Kujbusné Mecsei Éva: Az 1790–1791-es diétai történések a szabolcsi követjelentések tükrében

évi linzi békekötések vallásügyi rendelkezéseit.

34 Ekkor már a kancelláriára került a diploma is, és csak a pontos szöveg megállapítása volt hátra. November 12-én kerülhetett sor a nádorválasztásra. Magyarországnak 65 éve nem volt választott nádora, így most nagy vetélkedés indult a nádori székért gróf Pálffy Károly és János, valamint gróf Károlyi Antal között. Szabolcs megye Károlyit javasolta, mondván, hogy régen volt már tiszai nádora az országnak.

35 Az volt a szokás, hogy a király két katolikust és két protestánst jelölt, közülük választottak a rendek. (Akét protestáns jelölése csak formaság volt, hiszen mindenki tudta, hogy megválasztásuk lehetetlen.) így lett jelölt a katolikusok közül gróf Csáky János országbíró és gróf Eszterházy Imre tábornok, a protestánsok közül pedig gróf Teleki Sámuel alkancellár és az öreg báró Prónay főispán. Végül mégis Lipót negyedik fiát, a 18 éves Sándor Lipótot választotta meg az országgyűlés remélve, hogy a fiatal főherceg a magyar tanácsosok befolyásának hatására a nemzet érdekeinek támogatója lesz.

36 A rendek kikötése csupán annyi volt, hogy az új nádor Budán lakjon és tanuljon magyarul. Sándor Lipót komolyan készült a magyar közjogi méltóságok legjelentősebbjének betöltésére, a viharos országgyűlés és apja közötti közvetítésre, a megingott hatalom megszilárdítására. Szükség is volt diplomáciai érzékére, mert a koronaőrök tisztségükben való megerősítését és a diploma

37 publikálását követő, a jogállamiságot biztosító november 15-i koronázás

38 után három nappal Lipót kéziratot bocsátott ki a kancellárhoz, elrendelve az állásfoglalásaival könnyen veszélyessé váló országgyűlés feloszlatását. Bár ezt a nádor és az országnagyok kérésére visszavonta, további lépései sem könnyítették meg az uralkodó és a magyar rendek zavartalan kapcsolatának fenntartását. Több megye — köztük Szabolcs — utasítása ellenére a követek a koronázás után célravezetőbbnek látták Pozsonyban maradni és a mielőbbi konszenzus kialakítása érdekében mindent megtenni. Vay István és Zoltán Pál a megyének tett jelentésükben hivatkoztak arra, hogy Pozsonyból a király könnyebben elérhető, az utazás a hideg miatt sok időt venne igénybe, és akadályt jelent a Pest és Buda közötti felszedett híd is.

39 December 4-én megindult a törvényalkotó munka: az országgyűlés becikkelyezte Mária Terézia 1767-es úrbéri rendeletét, ill. visszaállította az úriszék II. József által megszűntetett jogkörét. December 10-én elkészült a javasolt törvénycikkeket magába foglaló felterjesztés, amellyel Bécsbe mentek a főméltóságok is. 1791. január 21-én tértek vissza, és ezt követően másfél hónapig a szokásokhoz híven folyt a munka. Sorra terjesztették fel a királynak a két tábla által jóváhagyott cikkelyeket. Amelyeket a király elfogadott, azt becikkelyezték, amelyeket visszaadott, azokat részben a kinevezett kilenc bizottságnak adták át további munkálkodás végett, részben megoldásukat a következő országgyűlésre halasztották.

40