Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Kujbusné Mecsei Éva: Az 1790–1791-es diétai történések a szabolcsi követjelentések tükrében

munkájáról, nézeteiről, 1765-1797 között a Tiszáninneni Egyházkerület főgondnokaként végzett tevékenységéről a református egyház debreceni és sárospataki, ill. néhány család levéltárában fennmaradt levelezése, valamint a szakirodalom e korra vonatkozó egyház-, ill. iskolatörténeti munkái adnak bizonyságot. Mályusz Elemér a türelmi rendelet történetét feldolgozó könyvében Vayt a "tehetséges és a közért örömmel dolgozó, de a politikai élet területéről leszorított köznemesség"

9 tipikus képviselőjének tekinti, aki" ekkor még minden vezető képességét az egyházi ügyek intézésében élte ki s így teljes odaadással, buzgalommal, fáradságot nem kímélve"

10 dolgozott. 1781-ben mint már a Tiszáninneni Egyházkerület főgondnoka Teleki Józseffel elkészítette a trónra lépő II. József számára a protestánsok folyamodványát. Jelentős részt vállalt a továbbiakban is a türelmi rendelet kidolgozásában. "Vay a magyar református és evangélikus társadalom egységét óhajtotta kifejezésre juttatni, nagyobb akciók kivitelére erejét felfokozni, s ugyanakkor gyors elhatározásokra képessé tenni egy olyan állandó intézmény megszervezésével, mint a mindkét egyház vezetőit összetartó generálé consistorium."

11 1783-ban II. József a szabaddá váló tanácsosi állások közül kettőt a protestánsoknak, ifj. Ráday Gedeonnak és Prónay Lászlónak

12 ajánlotta fel. Ráday azonban kitért a megbízatás alól, így jelentkezhetett Darvas Ferenc nógrádi másodalispán, Sirmiensis László zempléni táblabíró és Vay István.

13 A pécsi tankerületi főigazgatói tisztségre Teleki József lemondását követően pályázott 1787. május 10-én kelt beadványával, amelyben tudására, hivatali tapasztalataira hivatkozott, valamint késznek mutatkozott állandó lakóhelyéről, Berkeszről Pécsre költözni.

14 A kinevezését követően 1788 februárjától 1791-ig dolgozott főigazgatóként. Sokat tartózkodott Pécsen, de nem lett hűtlen Berkeszhez sem. 1790 áprilisától részt vett Szabolcs megye közgyűlésein is. Május 10-én egyhangúlag választották követté. Az 1770-79-es években alispáni hivatalt is viselő Vay számára nem volt ismeretlen a nagyobbrészt református megye nagy-számú nemességének élete, problémája, a II. József halála után kialakult helyzetben táplált reménykedése.

15 * A megválasztást követően Szabolcs megye követei útra készültek, majd három napos utazás után 1790. május 29-én az elsők között értek Budára.

16 De június első hetében már megérkezett mindenki, "... aki számított, ilyen politikai gyülekezetet egy évszázad óta nem látott Magyarország. Ott volt valamennyi megyéspüspök gróf Batthyány József hercegprímással az élen, a káptalanok és a szerzetesrendek követei, az országos főméltóságok és vezető tisztviselők, köztük