Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Kujbusné Mecsei Éva: Az 1790–1791-es diétai történések a szabolcsi követjelentések tükrében

Kujbusné Mecsei Éva 1790/91-ES DIÉTAI TÖRTÉNÉSEK A SZABOLCSI KÖVET JELENTÉSEK TÜKRÉBEN 1790 elejére az államszervezet korszerűsítése, hatalmi körének kiterjesztése, az egyházi és rendi hatalom korlátozása érdekében hozott reformjai miatt az egész magyar társadalom a "kalapos király", II. József ellen fordult. így szinte természetes volt, hogy januári rendelet-visszavonása, valamint februárban bekövetkezett halála után a harag, az elkeseredés, a gyűlölet, a visszanyert szabadság felett érzett öröm extázisba hozta az országot, legfőképpen az előjogok korlátozása következtében létbizonytalanságba került nagyszámú köznemességet. "A Tiszántúlon élő köznemesség még nagyobb lendülettel és zajjal mozdul meg, mint az ország északi vagy nyugati részén élő magyarság s ettől fogva a nyugalom helyreálltáig hónapokon keresztül az ő hangos szava jelenti a nemzet közfelfogását."

1 A jozefinizmussal szembeforduló, a nemesi kiváltságok csorbítatlan viszszaállítására törekvő, a nemzet érdekében fellépő köznemesi mozgalom 1790 első felében országos méretűvé vált. Mivel a király halálát követően a kormányhivatalok gyakorlatilag megbénultak, tényleges hatalma csak a köznemesség által irányított vármegyéknek volt. A megyei közgyűlések pedig igyekeztek mielőbb felszámolni az érdekeiket sértő, előjogaikat veszélyeztető jozefinizmust. Szabolcsban is — mint az országban mindenütt — megélénkült a politizálási kedv. A tavaszi közgyűléseken nagy számban gyűltek össze a megye nemesei és a — nemesi közgyűlésre első alkalommal meghívott — községek jobbágyküldöttségei. Márciusban pl. olyan sokan voltak, hogy nem fértek el a kallói megyeházán, ül. a református templomban, így a szabad ég alatt tartották meg a gyűlést. Határozataikban, valamint a hatáskörükbe nem tartozó ügyeket illetően a felsőbb hatósághoz (helytartótanács, országbíró) küldött felirataikban régi jogaik visszaállítása mellett az érdekérvényesítést tűzték ki célul. Csatlakoztak a Bécsből hazahozott korona őrzésére alakuló bandériumok szervezéséhez, tisztújítást tartottak, sőt ezen túlmenően nemesi felkelést is hirdettek. Ez utóbbi miatt, és azért, mert a kallói megyegyűlésen a nemesek és parasztok "francia minta szerint"

2 együtt tettek esküt, később Lipót rebellisnek bélyegezte a megyét. A rebellis megyének rebellis volt a főispánja is gróf Sztáray Mihály személyében, aki az 1790 áprilisi megyegyűlésen visszaadta megbízólevelét, mondván, hogy azt a törvényes uralkodónak el sem ismert II. Józseftől kapta, akinek halálával érvénytelenné is vált. Mivel megkoronázott királya ekkor még nem volt az országnak, Szabolcs megye úgy vélte, hogy törvény szerint illeti a főispánvá-