Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros gazdálkodása

A szék hússal i aló ellátásáról az árendátor gondoskodott. A szarvasmarhákat és juhokat elsősorban a városi lakosságtól kellett beszereznie. Csak akkor vehetett idegentől, ha helyben nem kapott megfelelő minőségű vagy mennyiségű árut. Szükség esetén a város magára vállalta a beszerzést, de ilyenkor a mészárost 4 forint büntetéssel sújtották. Pénzbüntetést kellett fizetnie az árendátomak akkor is, ha az általa kiméit hús nem volt friss, ha nem a város által hitelesített mértékeket használta, ha nem tartotta be a vármegye által meghatározott limitációs árat, ha nem volt rend és tisztaság a székben, ha a vásádókkal nem illendően viselkedett. Továbbá a városnak okozott kár megtérítésére vállalnia kellett vagyonainak elárverezését is.~ A mészárszékeknek nem a város bevételében, hanem a lakosság ellátásában volt nagyobb szerepük. 1824-1834 között a regálékból származó bevételnek megközelítőleg csupán 0,75 % - a számlázott a húsmérésből. 2. A földesúri birtokhoz tartozó haszonvételek A földesúri birtokhoz tartozó jogok közül Nyíregyházán említésre csak a bolttartási jogból, ill. az erdőből származó bevétel méltó. A halászat, vadá-szat itt jelentéktelen. A bolt működtetése már a betelepítés utáni évektől másként szerveződött, mint a többi bevételi fonásé. Egyrészt kezdettől fogva árendába adták, másrészt nem városi tisztségviselő, hanem a főbíró, majd megalakulása után a communitas, ill. a gazdálkodó szék felügyelte. Az árendások személyének kiválasztása sem úgy történt, mint a regálék esetében. Mert míg azok irányítására, működtetésére - a külső csárdák és 1830 után a belső kocsmák kivételével - csak városi lakos jelentkezését fogadták el, addig a boltot az vehette bérbe, akinek megfelelő tőkéje volt a díj fizetésén kívül az áru beszerzéséhez is. Ez magyarázza, hogy a betelepedés után a boltbeli kereskedést Nyíregyházán többnyire a más helységből érkezők, főként görögök gyakorolták. Csak a XIX. század első évtizedeitől jelentek meg nagyobb számban a boltárendások között helybeli polgárok is. így nemes Dióssy Tamás,Titz Sámuel, Schmál Károly, Mányik József, Gráff Sámuel, Galánek Dániel bérelt boltot a század első negyedében 30-280 Rft-ért. A boltosok árendáját a választott közönség határozta meg. (Időnként a közönség árendamérséklést is engedett azoknak, akik a közösség ügyeiben aktívan tevékenykedtek, pl. Titz Sámuelnek és Schmál Károlynak, akik perceptori feladatokat láttak el.) 1827-ben öt, a piacon vagy annak közelében lévő boltot adott árendába a város. (Ezeken kívül ekkor a megyében összesen hét bolt működött!)

26