Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros gazdálkodása

a szalonnaárulóknak kellett 1 Vft-t fizetniük az országos vásárok vámtanfáit megállapító 1826-os városi rendelet szerint.

1 A vásárokon kötelező volt a város mértékeinek használata: a vékát 6, a rőföket nagyságuktól függően 6-8 krajcárért vehették bérbe a reggel 8-9 órakor kezdődő és sötétedésig tartó adásvételek idejére az árusok. A vásárra hajtott állatok legelőbére, az ún. pascuumpénz a közösség pénztárába került. A város bevételeit gyarapította továbbá a sokadalmak alkalmával mért városi italokból szánnazó haszon, valamint a vásárbíróság által kirótt bírságpénzek egy része is.

,r> A királyi privilégiumlevél értelmében Nyíregyháza jogot kapott ana is, hogy a város lakosságának ellátását biztosítva, szombaton hetivásárt tartson. A hetivásárokra - a szolgabírói utasítás szerint - a környező helységekből lencsét, borsót, babot, kását, vajat, tojást, aprómarhát és egyéb konyhai nyersanyagokat lehetett behozni.

16 A vásárok jövedelme a XVIII. század végén még igen csekély volt. (1796-ban 298 Rft, 1789-ben 369 Rft.) Csak a XIX. század elejétől figyelhető meg nagyobb növekedés: 1801-ben 531, 1807-ben 1 375, 1813-ban 1 969, 1820-ban 2 573 forint lett a városnak a vásárokból származó bevétele. A megváltakozás után egyre jelentősebbé váló, a regálébevételeknek is közel egytizedét adó vasán bevételek az összjövedelem 4 - 7,5 % - át jelentették. Az 1830-as években a város szerette volna árendába adni a vásárvámot is, de a feltételek szigorúsága és az árenda összegének nagysága sokáig elriasztotta a jelentkezőket. A bérbeadásra így csak az I840-es években kerülhetett sor. A város bevételei között fontos helyet foglalt el a malomtartási jogból szánnazó jövedelem is. A malmokból a rovás után járó hasznot a város részben készpénzért értékesítette, részben az állami, megyei kötelezettségeinek teljesítésére, a városi lovak táplálására, valamint a tisztségviselők munká-jának természetbem honorálására fordította. Éppen ezért a malomjöve-delemből szánnazó hasznot a város bevételeinek tételeiből számokkal nem lehet olyan egyértelműen kimutatni, mint pl. a kocsma vagy a vásárok ese-tében. A XVIII. század közepén már több malom is állt a településen. Az ide érkezők egyet "...mindjárt kezdetben megvettek őkegyelmességétől, gróf Károlyitól 60 forinton ..."'

7 Malmot a földesúr és az elöljáróság engedelmével a lakosok közül is építhetett bárki. (Malmonként ekkor egy körmöci arany illette a földesurat. )

,s A lakosok által felépített malmokat azonban a három szabad év eltelte után a malomtartást árendáló communitasnak jogában állt kibecsültetni, mivel