Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros gazdálkodása

csupán Nyíregyháza példáján keresztül kísérelhetünk meg képet alkotni a közösségi gazdálkodás akkori formáiról. Nyíregyháza mezőváros gazdálkodásának feltárásához nagyobbrészt a mezőváros, ül. a Károlyi és a Dessewffy család levéltárában fennmaradt iratok nyújtanak segítséget. Ezek közül azonban a bevételeket és kiadásokat számszerűen is rögzítő elszámolások hiányosak, így nem teszik lehetővé olyan adatsorok összeállítíisát, amilyenekkel pl. a kamarai felügyelet alatt álló szabad királyi városok rendelkeznek. Általuk inkább a gazdálkodás formáinak körvonalazására, a bevételi fonások és a kiadás tételeinek meghatározására, azok módosulásának nyomon követésére, ül. a város anyagi viszonyaira gyakorolt hatásának vizsgálatára nyílik mód. A mezőváros bevételeit, kiadásait, egyenlegét tekintve 1754-1837 között három szakasz különíthető el. Az első a betelepítéstől a XVIII. század végéig taitott. Ebben az időszakban a gazdálkodás irányítója a főbíró, ellenőrzője az úriszék volt. A községi bevételek alapját a földesúrtól árendált haszonvételek (kocsmáltatási, malomtartási, húsmérési jog, 1786-tól a vásárjog), a bérelt pusztákból származó jövedelmek, valamint a lakosság adója képezte. A szlovák nyelvű számadások szerint a bevételeket szinte teljes egészében a költségek fedezésért-: állami, földesúri adókra, árendára, a belső igazgatási és gazdasági kiadásokra fordították. Ezekben az években a 20-30 ezer forintos bevételek mellett hasonló nagyságrendűek voltak a kiadások is. A város kasszájában így egy-egy év végén csupán néhány száz forintnyi összeg, néha - pl. 1787-ben - ennyi sem maradt. (Lásd a 2. sz. meüékletben az 1793-as számadás alapján készült egyenleget.) A XVIII. század végén kezdődő és 1824-ig tartó második szakaszban a mezőváros gazdálkodásának szervezését a főbírótól átvette a testületként működő 40 tagú választott közönség. Az elten őrzést továbbra is az úiiszék látta el. De itt már az 1803-as Dessewffy-örökváltság következtében földesúri jogok birtokába jutó város is képviselhette magát küldötteivel. A belső apparátus is a szükségleteknek megfelelően változott: az 1793-ban alakított, majd 1804-ben újraválasztott communitas operatív testületeként 1818-ban létrejött a gazdálkodó szék. Majd néhány év múlva a bővülő bevételi fonások jövedelemkezelő bírái munkájának közvetlen szervezésére és ellenőrzésére bevezették az inspectori tisztséget. Ebben az időszakban a városi háztartás egyensúlyának megtartása, ül. a megváltakozással járó kiadások fedezése céljából nagy összegű hiteleket vettek fel. A XEX. század elejétől a pénzkezelést fokozatosan két kassza feladatává tették (adó- és váltságkassza), és szigorú takarékossági intézkedéseik során megszüntették a város feleslegessé vált kiadásán. A fokozatosan magyar nyelvűvé váló számadásokban a bevételek a Dessewffyek által átadott földesúri jogok birtoklásából szánnazó előnyökön kívül a jövedelemfonások bővülésével és a felvett kölcsönök összegeivel