Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros gazdálkodása

kujhusiié Mecsei Fva NYÍREGYHÁZA MEZŐVÁROS GAZDÁLKODÁSA 1 A XVIII. század végén Szabolcs vármegye települései között szabad királyi város nem, mezőváros is alig egy tucatnyi volt. A megye közepén elterülő, a XVIII. század elejére pusztulásnak indult, majd az 1753-54-ben szlovák evangélikusokkal újratelepített Nyíregyháza is csak a II.Józseftől nyert privilégium éltelmében 1786-ban vált oppidummá. Az újratelepítés előnyeit élvező helység az 1750-es években létrejött földesúri szerződések következtében nagyfokú autonómiát, és a megyebeli mezővárosoktól, kamarai és magánföldesúri - főként újratelepített - falvaktól szélesebb körű gazdálkodási lehetőséget kapott. Az egyes települések gazdálkodásának bevételi fonásait általában a földesúrral kötött szerződések, ül. esetenként királyi privilégiumok biztosították. A közösség számára a legtöbb jövedelmet az árendáít beneficiurnok jelentették. Ezekkel azonban a megyében kevés település bírt. (Lásd 1. sz. melléklet) Nyíregyháza már újratelepítését követően az 1757-es szerződés alapján árendába vehette a földesurait, gróf Károlyi Ferencet és Palocsayné Pethő Rozáliát illető malomtartási, ital- és húsmérési jogot. Később ezek a fonások tovább bővültek, majd a város 1824-es megváltakozását követően szabad kezelésű jövedelemmé váltak. A közösségek gazdálkodásában a bevételek fajtájának és összegének nagysága mellett meghatározó volt az is, hogy milyen nagyságrendű kiadások fedezését kellett megoldani. A kiadások egy része csak összegszerűen jelent meg a számadásokban, ezeket nem a helységnek kellett kigazdálkodnia. Ilyenek voltak pl. az adók, amelyeket a lakosokra terheltek rá, s a település elöljáróságának, ül. a megbízott adószedőknek csak a pénz összegyűjtése és rendeltetési helyére juttatása volt a feladata. A kiadások egy másik csoportja azokat a tételeket foglalja magába, amelyeket a közösségnek saját bevételeiből kellett fedezni. így pl. az árendált haszonvételek üzemeltetését, az igazgatásban részt vevők munkájának honorálását, a közösség ingó és ingatlan vagyonainak gyarapítását. Szabolcs megye településeit tekintve a XVIII. század végi, XIX. század eleji községi, mezővárosi bevételek és kiadások tételes megvizsgálására, összevetésére, egyenlegük felállítására, ezáltal gazdálkodási lehetőségeikre és megvalósítási módjaikra még nem irányult rá kellőképpen a figyelem. Ezért