Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Kiss András: Adatok egy válságtüneteihez (1657 június-július)

igyekezik Erdélyben". Több levélíró mondja el véleményét a teendőkről és azoknak elmulasztása esetén a vélt következményekről. A szorosokban levő embereinek megsegítésére fegyvereseket kérő Petrus Pastuly Kővárból, az ellenállás szükségességének tudatában figyelmeztet: "mert [az ellenség] itt erőt vivén, az egész országon általmennek. "

jV A désieknek jelentő, a helyzet kifürkészésére küldött személy a felvonult bányai had megerősítését véli szükségesnek, "hogy ott el ne jöhessen".

55 A tudósításokat írók nagyon is tisztában vannak saját közösségük, térségük - és ezáltal az ország - védelme érdekében a jó kapcsolatok fenntartásának, közölt híreik hitelességének fontosságával. Jól kifejezi a széles kapcsolatrendszer, a hírek gyors továbbadásának és ezáltal eredményességének jelentőségét, a nemtörődömség veszélyét Petrus Pastuly, amidőn arra szólítja fel a beszterceieket, hogy tudósításáról " idején az több szász várasokra is tegyen hírt, mert süketségre vévén az dolgot kegyelmetek mind maga s mind az egész ország kárt vall." A váratlan csapást nem lehetett elhárítani. Kártételeit a szakirodalom számon tartja, jórészt az emlékírók elbeszélései alapján, hiszen az első - itt tárgyalt - beütést a lengyelországi összeomlás, az emberveszteség és a súlyosabb országos pusztítások egymásutánja, a központi hatalom válsága, megosztottsága már nem adott lehetőséget, hogy például a háromhetes lengyel beütésről részletesebb diplomáciai tájékoztatások szülessenek és vigyék tovább annak hírét.A közös védelem előkészítését egymás figyelmeztetésének módját legelevenebben talán a közösségi híradások őrizték meg. A tehetetlen központi hatalom helyett annak összetartó, védelmi funkcióit ellátó közösségek, önkoimányzatok, várőrségek saját lehetőségeikhez mérten igyekeztek elhárítani a pusztítást, vagy legalábbis gátat vetni annak. Erre alkalmas lehetett a fegyveres ellenállás, de a "circumspectus" polgárság nem látványos emberállományt mentő sarcfizetése is, még ha városfal mögül is teljesítették azt. Ugyanis a polgárságra felesküdött tisztségviselőket fogadalmuk arra kötelezte, hogy mind a két értelemben vett "hazájukat" mindenképpen védjék meg. Szatmárnémeti a teljes pusztulás elkerülése érdekében sarcot fizetett.

57 de Nagybánya és Felsőbánya városi hadai és a három Tótfalu: Misztótfalu mezőváros, Giródtótfalu és Kistótfalu a szembeszegülés útját választotta, az dobat szorosban erős "sorompót" emeltettek és ott megállították, illetve eltérítették ez ellenséget. 8 Amikor Barcsai július l-jén Szamosújvárról arról értesíti Beszterce városát, hogy a hadakkal megindult, és - ő úgy tudja, ennek hallatára - az ellenség visszavonult,

59 ez valójában már a Beszkédeken át elhagyta az országot. A központi hatalom hadai későn érkeztek a feldúlt területre és nem a legnagyobb rendben/

0 Az események lezajlása után a Szatmár vármegyei nemes, Taar András Giródtótfaluból foglalja össze mindazt ami történt. Két tudósítása külön figyelmet érdemel. Az országos hadak megérkezése után sem téveszti szem elől a lehető újabb veszélyt, mert ha "esmét kiütnek és sokkal nagyobb