Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Kiss András: Adatok egy válságtüneteihez (1657 június-július)

az városbúi."

25 Pedig a jelek azt mutatják, hogy éppen a központi hatalom tehetetlensége miatt keletkezett válság bontotta meg az összhangot a fejedelmi hatalom és a helyi igazgatási egységek között. A kettő közötti feladathatárok elmosódtak, bizonyos funkciók, súlypontok eltolódtak a közösségek, önkormányzatok felé. Elsősorban a védelem és annak érdekében a kapcsolatok és hírszerzés terén. A veszélyeztetett térségben mind a vármegyék, mind a városok és egyéb közösségek tudatában voltak annak, hogy saját védelmükről - és ezáltal az országéról - önmaguknak kell gondoskodniuk. Ezért Beszterce városa a fejedelmi parancsra kiállítandó szász gyalogság ráeső részéből vissza kívánt tartam száz zsoldost. Barcsai a kérésre azzal érvel, hogy "Mivel az ellenség az mezőben jővén élőnkben, oda megkívántatik az segítség "és kioktatja a városbelieket, hogy "Nem az kőfal között szokták uram csak ez hazát megtartani, hanem az szükségnek idején ki-ki tartozik fejedelme, hazája és szabadsága mellett vitézkedni." De levele maga is a tehetetlenség tüneteiről árulkodik. Az eddig gyakorolt fejedelmi abszolutizmus jegyében fogant döntéshozatalt nem helyettesíthette a három helytartó testületi döntése, kiváltképpen ha nem is voltak egy véleményen. Ezért jegyzi meg Barcsai utóiratban: "Nem is csak egyedül az én hatalmomban áll az gyalogoknak megengedése. "

u A Bánffy levelében említett hazaszökött besztercei ácsok és kőművesek, vagy a rettegiek menedékkeresése a város falain belül azt példázza, hogy a lakosság jobban bízott a megerősített városok oltalmában, mint a késedelmeskedő fejedelmi had védelmében. Ez utóbbit bizonyítja az is, hogy a moldvai Campulungról Cheorghe Stefan vajda is a fenyegető veszély elől ugyancsak a beszterceiek védelme alá küldi házanépét.

25 A késedelmeskedő, bizonytalankodó központi hatalom irányító szerepét nélkülöző, a saját "hazájuk" és az ország védelmében egyaránt életbevágóan érdekelt közösségek nem késlekedtek védelmük megszervezésével, biztosításával. A veszély hatására korábban kialakult kapcsolataik ezután határozottan az ellenség elleni védekezést szolgálják, addigi, főleg gazdasági jellegű levelezéseik új tartalmat kapnak. Egymást értesítik a beütés okozta károkról, pusztításokról, a továbbterjedő veszély feltételezett irányáról, még ha egyúttal hasonló tudósítást eljuttattak a hatalom képviselőihez is,

26 mint ahogy az azoktól érkezeit híradásokat is késedelem nélkül továbbítjuk egymásnak,

27 akárcsak a beérkezett kémjelentéseket.

2

* A levelekben megjelennek a fegyverek,

29 fegyveresek hanti kérések,

50 a pusztítást részletesen leíró tudósításokban pedig - a korabeli emlékirodalom nagyon sokban hasonlatos, megegyező leírásaitól eltérően - éppen a védekezés érdekében, nem hiányzik az ellenség útirányának, további szándékainak az ismertetése sem: "Maramarosnál is nagy készülettel akarnak kiütni a tatárok lengyelekkel edgyütt, kik közül immár nyelvet is fogtanak"

57

; "szándéka az ellenségnek Bania, Des, Colosuer, Fejemer"

52

;"Az mint étthettyük befele