Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Kiss András: Adatok egy válságtüneteihez (1657 június-július)

bánként említenek (Barcsai lugosi és karánsebesi bán volt), még csak a ténylegesen fenyegető és később az országra zúdult tatár veszedelemre hivatkozva, június 12-re Gyulafehérvárra országgyűlést hívott össze és a rendek ott általános felkelést hirdettek/'' A tatár veszélyről szóló értesülések birtokában Barcsai még 1657. június 1 T-i levelében is arra a veszélyre figyelmezteti Lorántffy Zsuzsannát, hogy Munkács vagy Máramaros felől a tatárok "kicsapásától" tart, akárcsak Kendi János június 18-án Gyulafehérvárról Sebesi Miklós, az udvari hadak főkapitányának írott levelében/

5 vagy szintén Barcsai a moldvai vajdának címzett június 21-én Kolozsmonostonól keltezett tájékoztatásában/

6 Feltehetően a lengyelek beütésének hírére a helytartó nagy késéssel, csak június 25-én rendeli el, hogy a június 29-re Szászsebesre rendelt szász gyalogság haladéktalanul: "éjjelnappal" meneteljen Gyulafehérvárra. Tájékozatlanságáról tanúskodik viszont parancsolata utóirata, amelyben szinte két héttel Lubomirski betörése után, ő még úgy tudja, hogy a lengyel parasztság "ütött ki"; ezért arra utasítja a szászságot, ne indítson a gyalogsággal együtt élésszekereket is/

7 A késlekedésnek több oka is lehetett: a hatalmi központ és a helyi önkormányzatok, erősségek, közösségek közötti kapcsolat megszűnése, a posták késlekedése, a helységek egymástól való távolsága, az útvonal veszélyeztetettsége. Közölt irataink azt mutatják, hogy Szamosújvárról egy nap alatt ért el a levél Besztercére, '* a Borbánd melletti táborból két nap kellett a megérkezéshez, 19 de a Kővárból írott levelet még azon nap kézbesítette a posta/

0 Viszont Taar levele Giródtótfaluból Sztojka Simon máramarosi alispán levelével együtt csak az ötödik napon érkezett Besztercére, jóllehet Taar András többszörösen ráírta tudósítására a citocitissime jelzést/

7 Ezzel szemben egy július 8-án kelt levele már a negyedik napon megérkezett ugyancsak Besztercére/

2 A hírek, híresztelések, még ha pontatlanabbul is, úgy tűnik gyorsabban terjedtek, mint az írásos tudósítások. Barcsai említett június 25-i, a lengyel támadást megemlítő parancsolata másnapján Bánfíy György szamosújvári főkapitány már arről ír a beszterceieknek, hogy "a nádasban" Szamosújvánól a szász városbeli ácsok és kőművesek mind elszöktek, nyilvánvalóan vissza városuk feleinek oltalmába, a szamosújvári uradalomhoz tartozó Rettegről pedig "mind udvarbírástól odafutottak kegyelmetekhez", azaz szintén Besztercére. A lengyel pusztítás helyszínéről vagy közeléből a június 27-i tudósítások ugyan másról tájékoztatnak, de Bánffy úgy tudja, hogy "az lézzegő és égető lengyeleket az hajdúság a Szakmar vármegye igen megverték s el is oszlatták, az előttök járókban kettőt fogva vittek be a Husztra s fejet is kettőt. Kegyelmetek azért az szegénységet csendesiccse, ettől ne féljenek, ha Isten más ellenséget nem bocsátana ránk. "Éppen ezért arra kéri a beszterceieket, hogy az odamenekült rettegieket "kegyelmetek mindgyárást küldgye vissza haza őket, s ha nem akarnának menni is, űzze ki kegyelmetek