Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Kiss András: Adatok egy válságtüneteihez (1657 június-július)

gazdákként a beszterceiek szerencsére okleveleikkel és irataikkal is gondosan bántak, megőrizték azokat. így levéltáruk egyik leggazdagabb tárháza nem csak a hivatali, hanem a magánlevelezéseknek is, ennek megfelelően elsőrendű fonás a közösségekkel személyekkel kialakult kapcsolatok kutatása szempontjából is.

J A rendi társadalom tagolt kormányzati és közigazgatási-igazságszolgáltatási szerkezete Erdélyben is érvényesült és rendes körülmények között jól is működött. Az önkormányzatok - és itt tárgyunknak megfelelően elsősorban a városiakra gondolunk - jól tudták összhangba tartani a fejedelem (az állam) iránti kötelező hűséget és kötelezettségeket a saját közösségük belső kormányzási önállóságával, azzal a jogukkal, hogy közösségeiket maguk igazgassák. (A XVI. századtól a kolozsvári polgárságért folyamodó személy például a polgári esküjében arra kötelezi magát "Hogy az Orzagh feiedelminek, Az Coloswary Bíráknak, tanachnak hyw es igaz es Engedelmes leszen".) Ennek megfelelően a városi polgár számára a haza szónak is kettős értelme volt: haza volt az ország, de haza volt a város is ("ez hazának: Coloswamak 5

), anélkül, hogy ez a kettős kötődés ütközött volna. A központi hatalomnak megvoltak sajátos kizárólagos jogai (az egész ország kormányzása és a kincstár ügyei, az államok közötti kapcsolatok létesítése, szövetségek kötése, hadviselési jog, az ország védelme stb.), ugyanakkor viszont az önkormányzatok szabadon éltek belső kötelező jogszabályaik alkotásával saját polgáraikkal szemben, illetve a joghatóságuk területén elkövetett bűncselekmények esetében az idegenek feletti törvény kezesi jogukkal, az ország védelmében történő részvételük mellett saját védelmük megszervezésével és biztosításával. Polgáraik az ország törvényeinek keretében, de kiváltságaik érvényesítésével szabadon közlekedhettek, kereskedhettek és tarthattak fenn kapcsolatokat. Mindezeket elsősorban saját érdekükben tették, de adott esetben a központi hatalom hasznára is. Ez utóbbi jogainak gyakorlására és az önkormányzatok működése közötti viszonyt nem érintette különösebben az erdélyi fejedelem abszolutisztikus jellegű uralkodási módja, nevezetesen a hangsúlyozottan abszolutisztikusán uralkodó II. Rákóczi Györgyé sem. Ez az uralkodói gyakorlat inkább a rendekkel szemben, az országos jelentőségű politikai ügyekben érvényesült, s csak kevésbé az önkormányzatok, közösségek belső életében. Az említett összhangban azonban hatalmi válságok, a központi hatalom megingása vagy tehetetlensége esetén az önkormányzatok bizonyos funkciói felerősödtek, sőt ez utóbbiak némelykor kénytelenek voltak saját és az ország érdekében önkezdeményezésükből cselekedni olyan területen is, amelyen a fejedelmi hatalomnak volt elsőbbsége. Az írásunk tárgyaként megjelölt válságtünetek jobb érzékelése érdekében mindezeket szem előtt kell tartanunk. A közölt iratok nem módosítják az 1657-es lengyel beütésnek és következményeinek ismert lényegét, az emlékirodalomból és egyéb