Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Kiss András: Adatok egy válságtüneteihez (1657 június-július)

fonásokból nyert általános képét. Azonban esetünkben mind az emlékírók elbeszélései, mind az eddig közzétett jelentések, diplomáciai iratok összegeznek, jelentésekből vagy hallomásból szerzett adatokat adnak tovább, ismereteik nem közvetlenek. Még a Kraus által Krónikájába beleszőtt magyar nyelvű keltezetlen jelentés is kémjelentések alapján készült

6 (talán egyidőben a Désre küldött június 27-i kémjelentéssel,

7 vagy éppen annak felhasználásával is), de a híreket nem az események színhelyéről jövő, esetleg azokat átélt hírszerző - és hozó írta. Szilágyi Sándornak az észak-keleti háborúra vonatkozó forrásgyűjteményében pedig elsődlegesen az államközi kapcsolatokat illető diplomáciai iratok, a hatalom birtokosainak és magas szintű tisztségviselőinek, illetve hozzájuk közelállóknak az hátai kaptak helyet. Az 1657-es lengyel betörésről Barcsai levelei is, akár Bethlen Jánosnak ír, akár a fejedelmet tájékoztatja a helyzetről, mások jelentéseiből merítik értesüléseiket/ ugyanúgy mint Balogh Péter tudósítása Gyulay Ferenc váradi főkapitányhoz.

9 Ezekkel szemben az általunk közölt iratok olyan emberektől származnak, akik nem tartoztak az országos politika irányítói közé. Ezért bizonyos részletkérdésekben, hangulati megvilágításokban ámyaltabbak, élmény szerűen közelebb visznek az eseményekhez. A levéltárainkban bőségesen megtalálható, de eddig még nem eléggé kiaknázott helyi, magánjellegű tudósításokhoz tartoznak, amelyek ha nem is ismerík minden esetben az eseményeket mozgató erőket, talán leghívebben számolnak be ezek helyi következményeiről, fejezik ki a társadalmi hangulatot, magatartást és nem egyszer bírálatot. Régebbi városok közötti kereskedelmi kapcsolatokat fenntartó közösségek és személyek levelezése hangolódik át rendkívüli események, a közös veszély hatására politikai, hírszerző jellegűvé. Szalárdi is beszámol arról, hogy a lengyel beütés váratlanul érte a térséget, a szorosokat nem őrizték, kémeket nem küldtek ki,

70 ami kiderül közölt tudósításainkból is. A hadviselő hatalomnak - amely ha a lengyel beütésre nem is számított, de a tatárok készülődéséről már voltak hírei - ez az elemi mulasztása már jelzi, hogy a központi hatalom és a helyi, katonai igazgatást gyakorlók közötti összhangban zavar keletkezett. Ennek tulajdonítható az is, hogy Lubomirszki betörésének sincs általánosan elfogadott pontos időpontja. Történeti irodalmunkban általában június elejét említik/

7 Szalárdi úgy tudja, hogy az esemény június 15-én történt/

2 Viszont a történések színhelyének közvetlen közeléből, a további eseményekben részt vevő Taar András Giródtótfaluból július 3-án küldött összefoglaló tudósításában azt hja, hogy a lengyelek pusztításai június 12-től június 30-ig, július l-ig tartottak a térségben/

5 A tájékozatlanságnak és készületlenségnek a tünetei a hatalom gyakorlóinak intézkedéseiből is kiviláglanak. Barcsai Ákos, a fejedelem távolléte idejére kinevezett helytartók vagy kormányzók egyike, akit a fonások gyakran