Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Kiss András: Adatok egy válságtüneteihez (1657 június-július)

Kiss András ADATOK EGY VÁLSÁG TÜNETEIHEZ (1657 JÚNIUS-JÚLIUS) A keleti magyar királyságból a XVI. század folyamán kialakult erdélyi fejedelemség zaklatott történetében a II. Rákóczi György szerencsétlen lengyelországi vállalkozásából fakadt 1657 és 1661 közötti események és következmények Mohácsra emlékeztetnek. Nem csak abban, hogy a kudarc okozta válság és "romlás" nyomán egyidőben több uralkodó osztozott a hatalomban, hanem inkább abban, hogy a következmények évtizedek múlva is éreztették hatásukat, egyesek pedig - a népességállománybeliek - helyrehozhatatlan oknak bizonyultak. Magukat az eseményeket már a korabeli emlékirodalom (Szalárdi,

7 Kraus

2

) részletesen rögzítette, a szakirodalom pedig tisztázta a történések általános hátterét, feltárta mozgató erőit és jórészt felmérte következményeit is. Ezért egy csirájában már jelentkező hatalmi válság egyik megnyilvánulását, az őrizetlenül hagyott határ lehetőségét és a központi hatalom képviselőinek tehetetlenségét kihasználó 1657 júniusi lengyel beütés okozta válságtünetek vizsgálatára szorítkozunk. A bemutatott fonások és azok tárgyalása tehát a már ismert eseményeket egészítik ki. A közölt iratok időben Lubomirski György marsallnak a Részeket pusztító beütésének mintegy három heti időtartamát ölelik fel. Térben a híradások elsősorban a (megtorlás céljaként feldúlt) Bereg és Szatmár vármegyei Rákóczi birtokokra, az onnan kiinduló felégetett átvonulási útvonalra és az erdélyi védelmi szempontból érdekelt területekre teljédnek ki. A fonások lelőhelye pedig Beszterce város levéltára. Beszterce városa az erdélyi szász önkormányzatok legészakibb területi egységének, Beszterce vidéknek a központja, a fejedelemség fontos céhipari és kereskedelmi góca volt. Élénk kereskedést folytatott mind kelet felé Moldvával -, mind nyugat, illetve észak-nyugat felé, és a különböző céhiparok művelőinek állandó toborzó és kirajzási helyeként tartották számon. Ez azt eredményezte, hogy kereskedelmi útvonalán és árulerakó helyein, illetve azokon a településeken, amelyek számára mesteremberei munkavállalóként hosszabb-rövidebb ideig dolgoztak, a beszterceiek tartós, megbízható kapcsolatokat teremtettek. Mindezzel az is együtt járt, hogy az említett útvonalakon és településeken olyan értesüléseket szereztek és szerezhettek, amilyenekhez az alkalmi utas, sőt néha a kiküldött kém is nehezebben jutott hozzá. Éppen ezért maga a központi hatalom is gyakran fordult hírekért a városhoz, illetve bízta meg, hogy küldje ki a kifürkészésre kijelölt térségben használatos nyelvet jól beszélő embereit - főleg kelet felé - híreket szerezni. Jó