Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Szabó Sarolta: Egy currentális könyv néprajzi vonatkozásai (A parasztságot érintő hatósági rendelkezések a nyíregyházi currentális iratokban 1754-1838)

Viszonylag sok rendeletet hoztak az állattenyésztéshez kapcsolódóan. Kisebb része a szén a termelést szorgalmazta, nagyobb hányada a szarvasmarha helyes tartását ismertette, illetve a marhabetegségekre és annak megelőzésére vonatkozott. A XVIII. századi magyar létgazdaság és állattartás fő tendenciáit nehéz megragadni. Az agrártörténeti és néprajzi munkák e korszak fo jellemzőjének a rét- és szénagazdálkodás hiányát, a takarniánykészletek szűkösségét tartották. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a XVIII. század folyamán az ország lakossága csaknem megháromszorozódott, a korábbi földbőség az Alföldön is megszűnőben volt. A réteket sokfelé szántónak törték fel, új irtások terjeszkedtek az erdők, mocsarak és nádasok rovására. (PALÁDI-KOVÁCS 1979. 50.) A takarmánynövények termesztését a XVIII. század végétől szorgalamazták a hatóságok, (GAÁL 1966. 260-261.) az azt megelőző évtizedekben kiadott rendeletekben a szénatermelés hasznára hívták fel a figyelmet.

28 Az is kiderül a rendeletekből, hogy ezen a területen a rétgazdálkodás fejlettebb formáit nem ismerték, a rétet csak egyszer kaszálták, sarjút nem hagytak.

29 Racionálisabb legelőhasználatot szorgalmaz a helytartótanács által kiadott rendelet: ahol elég nagy a határ ott a különböző fajta jószágok ne egy legelőn legeljenek, hanem egymást- váltva. Annál is inkább mert a juh kopárra tépi a mezőt, így a többi állat számára nem marad elég táplálék, a sertések pedig gyakran okoznak "nyavaját" a lovaknak. Minden helységben fogadjanak pásztort, a gazdák ne merészeljék gyerekre bízni a sertések legeltetését, inkább iskolába járassák őket .

30 A Tisza és mellékfolyóinak szabályozása előtt az Alföld képe teljesen más volt, mint amilyennek ma ismerjük. A mezőgazdasági művelés alatt álló területek s a hatalmas szikes pusztaságok nagy része állandóan vagy az év egyegy időszakában víz alatt állott. (SZABADFALVI 1984.22.) A vizek szabályozása előtt a Nyírség nagy része lefolyástalan volt, az ősi folyó- és patakvölgyeket mocsarak és lápok foglalták el. A csapadékvizet levezető patakok, a nyírvíz-patakok, a Rétköz és az Ecsedi-láp felé szállították a csapadékvizet. Ez a terület az extenzív állattenyésztésnek kedvezett. A tavaszi és őszi árvizek idején az áimentes hátakon és a távolabbi területeken (belső nyírségi területek, Tokaj-Hegyalja, Hegyköz, stb.) legeltették az állatokat. így az árterek téli és nyarközépi legelők voltak az extenzív pásztorkodás korában. (FRISNYÁK 1985. 32-33., 84.) Ezek a területek, a "nyírvizek", a lápok a betegségek előidézői is voltak, emebert s állatot egyaránt veszélyeztettek. 1774 és 1835 között csaknem húsz olyan körlevelet jegyeztek be Nyíregyháza currenfális könyvébe, amely az állatbetegségekkel, főleg a marhavésszel foglalkozott. Többségük 1783 és 1791 között érkezett az elöljárósághoz. Részben az állathullásról kértek adatokat,

31 másrészt felhívták a figyelmet az állatok pusztulásának okaira

32 és arra is, hogy ezt hogyan előzhetik meg.

33 A megelőzés egyik formája volt, ha az egészséges állatokat elkülönítik a betegektől, de a legcélravezetőbbnek azt tartották, ha a gazdák az állatok