Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Szabó Sarolta: Egy currentális könyv néprajzi vonatkozásai (A parasztságot érintő hatósági rendelkezések a nyíregyházi currentális iratokban 1754-1838)

finomabb minőségű lenből szőtték, ezért a kender mellett lent is termeltek. Az 1772. évi összeírásban pl. a kisvárdai járás 30 településén három kivételével mindenütt termeltek kendert és lent, 60 %-ban mindkét növényt 17 %-ban csak kendert, egy településen csak lent. A XVIII-XIX. században az Alföldön általános volt a lentennelés, de a XEX. század második felétől a manufaktúrákban, később a gyárakban készült gyolcs, ill. pamutvásznak elterjedése miatt a finom rostot adó len fokozatosan háttérbe szorult. A kender termesztése ellenben a XX. század közepéig élő hagyomány volt. (SZOLNOKI 1972. 37.) A kender termesztése többnyire a nyomásrendszeren kívül, külön erre a célra kijelölt területen történt. Az önellátó parasztgazdaságokban annyi rostnövényt termeltek, amennyit egy család fel tudott dolgozni ill. ami saját szükségleteit kielégítette. A vizsgált időszakban több rendelet is foglalkozott a len- és kendertermesztés szorgalmazásával. Az egyik rendelet tiltotta, hogy a külföldről behozott gyolcsokért a nép fizessen, ehelyett mindenki termelje meg a maga számára szükséges ruházati és egyéb textil alapanyagot.

1

' Egy másik körlevélben az elöljáróság azért írta elő a kender és a len vetését, hogy az asszonyok és lányok télre megfelelő elfoglaltságot találjanak maguknak."

0 Az 1793-ban kelt körlevélben a főszolgabíró kéri, hogy a falvakban írják össze hány mázsa len és kender terrnett és abból észten dónként mennyit szoktak eladni.

21 Az 1800-as évek elején ismét visszatértek a kérdésre, újból szorgalmazták a len termesztését.

22 Egy rendelet kapcsolódik a szorosabban vett kenderfeldolgozáshoz, ill. mai szóval élve inkább a környezetvédelemhez. A szakirodalomból is ismert, hogy a hatóságok tiltották a kenderáztatást a folyóvizekben, mert a bomló növényi részek a halak pusztulását okozták. Egy 1806-ból keltezett megyei rendelet is tiltotta, büntetés terhe mellett, a folyóvizekben történő kenderáztatást mind a nemeseknek, mind az adózó lakosságnak.

23 A gazdálkodást befolyásoló tényezők közé tartozott a mértékegységek kérdése is. Több rendelet foglalkozott a mértékek egységesítésével, ugyanis egy véka vagy egy gönci hordó alatt vidékenként más mennyiséget értettek. 1791-ben előírták, hogy a gönci hordó 180 iccés legyen,

24 1827-ben csak azt határozták meg, hogy 176 iccénél kevesebb ne legyen

25 és erre a vásárlók figyeljenek oda. Sok visszaélés történt a véka nagyságának különböző mértékéből eredően, ezért a helytartótanács szabványosította a véka űrtartalmát, az általa kiadott mustrához kellett igazítani és készíteni a vékákat.

26 A véka nagysága vidékenként különbözött, általában 25-30 liter között változott. Az adózás szempontjából volt fontos, hogy egységes földmértéket használjanak országszerte. II. József idejében két rendelet is eljutott a nyíregyházi önkormányzathoz, amely egy katasztrális hold nagyságát 1600 négyszögölben határozta meg. Ezen túlmenően a föld mérésmódjáról is adtak ki rendeletet.

27