Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Szabó Sarolta: Egy currentális könyv néprajzi vonatkozásai (A parasztságot érintő hatósági rendelkezések a nyíregyházi currentális iratokban 1754-1838)

sütve, főzve. A főtt súlyomból kevés rozsliszt hozzáadásával és zsírral pogácsát sütöttek. (GUNDA 1981. 499.) A gyümölcstermesztés fellendülése a XVIII. század végén kezdődött, terjedését a rendeletekkel is igyekeztek a hatóságok elősegíteni. A XVIII. század közepén a helytarótanács országos fásítási akciót indított. A megyékhez küldött körlevelekben a fűzfa és egyéb gyorsan növekvő fafajták telepítésére kötelezték a lakosságot. Az 1781-ben kiadott helytartótanácsi körlevél megállapította, hogy a gyorsan növő fák telepítése érdekében kiadott felhívások nem jártak eredménnyel. Ennek ellenére a vonatkozó rendeletek megtartását továbbra is kérte a megyéktől és kötelezte őket, hogy a faültetés eredményéről évente kétszer számoljanak be. (HARSFALVI 1961. 85.) Ezek a rendeletek Nyíregyházára is eljutottak, nagy részük bekerült a currentáhs könyvbe. A körlevelekben szorgalmazták, sőt előírták a lakosoknak - legyen az nemes vagy adózó - a gyümölcs- és főzelékfélék termesztését. 1789-ben a vármegye rendeletet adott ki "a kerti vetemények és gyümölcsfák plántálására". A váTTnegyei főorvos. Jósa István is ajánlotta, hogy a lakosok több főzeléket és gyümölcsöt egyenek, egyben felhívta a figyelmet a húsevés ártalmaira: "... az húsnak szüntelen való itele sok terhes nyavalyára ad alkalmatosságot mellyek a kerti veteményekkel és gyümölccsel való élés által eltávoztathatván /azt/ magok által láthatják a lakosok, hogy az marhahússal való élés sokkal több költségekbe is kerül mint a vetemények plántálása, az azokkal való élés."

]6 A paraszti gyümölcstermesztés a XX. század közepéig középkori formákat őrzött meg. Az erdei és áttéri gyümölcsösöket kertszerűen használták, szabálytalanul ültették, a fák egy része magától kelt, vagy homlítással szaporították, egyszerű oltással nemesítették. (KÓSAHOPPAL 1979. 3S3.) Egy 1795-ös rendelet a gyümölcsfák ültetésének előnyeit így ecsetelte: különösen hasznos lenne, ha a lakosok a "házak körül vagy gyümölcsös, almás, szilvás kertekbe valamint a szőllős kertekbe gyümölcsfákat ültetgetnének, azokat esztendőről esztendőre szaporítanának s elromladozni nem engednének és ha ezen gyümölcs fákat a házakhoz közel ültetnének a történhető tűznek megakadályoztatására is szolgálna, sőt ha szép renddel ültettetnek az a helységeknek is ékességekre volna..." Ezek után az adófizetőket kötelezték, hogy egy év alatt legalább hat oltványt vagy más jó gyümölcstermő fát ültessenek.

1 Néhány évvel később ismét szorgalmazták a hatóságok, az 1807-ben kiadott főszolgabírói utasítás szerint a "gyümölcsfák ültetése keményen parancsoltatik úgy), hogy minden háznál legalább 12 csemete legyek."^ Valószínű, hogy a népi gyümölcstermesztésben ekkor még a vadabb gyümölcsfajták voltak általánosak, de már ebben a korszakban terjedtek a nemesített gyümölcsfák is. (HÁRSFALVI 1961. 87.) A ruházkodás és a paraszti háztartások textilszükségletének alapanyagát a len és a kender biztosította. Az önellátásra berendezkedett paraszti háztartásokban a ruhafélék nagy részét is házivászonból készítették, így azokat a