Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Szabó Sarolta: Egy currentális könyv néprajzi vonatkozásai (A parasztságot érintő hatósági rendelkezések a nyíregyházi currentális iratokban 1754-1838)

müvelését általában is előírták/ de az okszerű mezőgazdálkodást is igyekezett az állam befolyásolni a rendeletek segítségével. A helytarótanács utasítására a vármegye elrendelte, hogy "az egész tavasz mezőbe mindenütt ... vetessen kukorica és ... az egész tavasz mező ... a kukorica törésig tilalmasban tartasson". Ugyancsak a kukoricára vonatkozik ugyanebből az évből az a rendelet, amely arra hívta fel a figyelmet, hogy várják meg a szemek beérését, ne törjék le hamarabb a termést. Szatmár megye síksági részein 1680 körül már termelték a kukoricát, Szabolcsban 1715-ben nagy kiterjedésű kukorica vetéseket jeleztek az íratok. (BALASSA 1960. 46) A XVIII. században a kukorica termesztése egyre elteijedtebbé vált, bár a rendeletek tanulsága szerint helyes művelési módja még nem igazán rögzült. 1787-1788-as évek környékén csúcsosodnak azok a rendeletek, amelyek a gabonaellátással foglalkoztak. Ezekben az években a gabonatermés katasztrofális volt, központi rendeletekkel igyekezett az állam megkönnyíteni a belföldi gabonakereskedelmet, a vármegyéket kötelezte gabonavásárlásra, hogy az ínséget szenvedőket el tudják látni élelemmel. Tiltották a gabona exportot, gabonából a pálinkafőzést.

10 A kevés gabonatermés miatt áremelkedésből kellett tartani, ezért a főispán elrendelte "mindenféle jó életből való pálinka és serfőzésnek tiltását úgy szintén az nyereségért élettel való kereskedést, ...az életnek idegen országba kivitelét". Ezeknek az éveknek rossz időjárása következtében a gabonát növényi kártevők támadták meg, üszögös lett. Az üszögös búza

11 egészségié káros voltára hívta fel a figyelmet az egyik rendelet,

12 a másik arra vonatkozóan adott tanácsot, hogyan kell az üszögös életből kenyeret sütni.

13 A gabona tárolásának helyes módjáról ugyancsak készült rendelet. Ebben élés házak építését szorgalmazták. "Mindenféle vermes életnek, hogy' a szárasztás és szeleltetés szükséges, úgy tartom mindenik tapasztalhatták, akiknek módjok vágyjon benne /.amennyiben az életnek szagát és dohosságát a verem szokta okozni:/ az éles házoknak tsifialtatásokban szorgalmatoskodjanak.

14 Kenyér szűkös időkben, mint amilyennek az 1795-ös esztendőt is jelezték, a hatóságok a lakosság figyelmét felhívták olyan növények gyűjtésére is amelyek kiegészíthették élelmezésüket. Ilyen növény volt a súlyom. "A kenyérnek ily nagyi szükibe a jó tápláló eledelek közé számláltatik a súlyom is" ezért a vármegye "a Tisza oldali helységek lakossai/t/ a súlyom fogásra" bíztatta. "Szabadsagokba hagyatván, hogy akar/mely/ Vármegyebéli szűkölködő táplálására adják el a tű sulymot, az ollyan tokra a Földes Uraságtól kikérendő engedelem s egyezés mellett foghatnak akár eladás végett" s ezt más vármegyékbe is vihetik eladni. A súlyom gyűjtésének hagyományai a népi táplálkozásban csaknem a legutolsó évtizedekig megmaradtak. A súlyom vízinövény /lat:Trapa natans/, tüskés termését ősztőltavaszig a folyók mentén gyűjtötték. Igen sok sulymot szedtek a Tisza mentén és Debrecen, Nyíregyháza, Miskolc, Szolnok piacain árulták. Ették nyersen,