Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Szabó Sarolta: Egy currentális könyv néprajzi vonatkozásai (A parasztságot érintő hatósági rendelkezések a nyíregyházi currentális iratokban 1754-1838)

helységek bíráit, hogy a vármegyei statútumokat kötelező jelleggel ismertessék minden harmadik hónapban a templomok előtt. Azoknak a tisztségviselőknek, akik ezt nem hajlandók végrehajtani, bünte-tésként akár hivatalvesztést is kilátásba helyezett.

3 A nyíiegyházi önkormányzathoz érkezett körlevelek 1754 és 1838 között szinte folyamatosan megmaradtak.

4 Az 1770-es évektől választották külön a többi nattól és az 1780-as évek elejétől (1783-tól) gyűjtötték külön kötetekbe. A rendeletek magas számához viszonyítva kevés foglalkozott a közellátással. A XVIII. század második felében már jelentkezett - ha még csíráiban is - az államnak az a törekvése, hogy biztosítsa a legelesettebb néprétegek élelmezését, elsősorban kenyérrel való ellátásukat. A közellátással kapcsolatos rendeletek főleg a gabona- és húsellátással, a hús limitálásával foglalkoztak, kisebb hányada a ruházkodási és egyéb, a háztartásban ül. a gazdálkodáshoz szükséges termékek előállítására és forgalmazására vonatkozott (SZABÓ 1993.) A korabeli földművelési viszonyokra a két- és háromnyomásos gazdálkodás volt a jellemző. A gabonanövények közül a települések túlnyomó többségén búzát, rozsot, zabot, kevés helyen kétszerest termeltek.

5 A lencse és a borsó szinte minden településen ismert volt, sok helyen termeltek dinnyét. Burgonyát az 1772. évi urbáriumban a megye területén még sehol sem említettek. (TAKÁCS 1987, 1988, 1988.) A burgonya feltehetően Tárcaírói, a kamarai uradalomból került Szabolcs megyébe, ahol először német telepesek (Rakamaz 1786) foglalkoztak termesztésével. (FRISNYÁK 1985. 85.) A XVIII. századi adatok szerint Rakamazon kívül Pócspetri és Napkor a legjelentősebb burgonyatermelő hely. (KOSA 1980.) A burgonyának az élelmezésben betöltött fontosságára hívta fel a figyelmet 1789-ben egy főispáni körlevél. A főispán Bihar és Arad megyében járva úgy tapasztalta, hogy ott "kimondhatatlan haszonnal esik a krumpérnak termesztése. Ez a természetnek ollyan gyümölcse mely az ember életének fenn tartására a kenyér szűkébe legnagyobb haszonnal fordíthatik. Azonban ezen vármegye már jó előre nagy; keserűséggel és aggódással látja az idei kicsin terméshez és szűk aratáshoz képest" a lakosoknak a jövő esztendei "kenyértel enségek(et) s emiatt bejövő szükségek(et)." Ezért a főispán felszólította a lakosokat, hogy "a klumpérnak termesztése serkentessen, ... s azt minél bővebb mértékben elvessenek.

ffő Egy másik körlevél, amely a helytartótanácstól érkezett, aira ösztönöz, "hogy! mind az üressen maradott őszi mind a tavasz alá való földeket be vetni igyekezzenek és (a) magnak hiányosságát ahol lehet klompémak ültetésével pótollyák" Vagyis ahol nincs elég kenyérnek való vetőmag, ott burgonyával egészítsék ki a vetést, így biztosítva nagyobb esélyt az ínség elkerülésére. Szabolcs megyében a burgonyatermesztés még 1828-ra sem vált általánossá, 133 települése közül 57-ben nem termesztették. (TAGÁNYINÉ THOLT 1983. 4.) A szántóföldek szorgalmas