Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)
Ulrich Attila: Szabolcs és Szatmár vármegyék XVI-XVII. századi pénzforgalma levéltári források és pénzleletek alapján
Erdélyhez csatolásához. E korszakban stagnált az aranyak forgalma, a tallérok számában enyhe emelkedés figyelhető meg. A harmadik korszak 1659-1703 közt eltelt időt foglalja magába. A levéltári fonásokból, valamint a pénzleletekből megállapítható, hogy a XVII. század második felében igen élénk pénzforgalommal rendelkezett mind Szabolcs, mind Szatmár vánnegye. Elsősorban Lipót reformjának köszönhetően az osztrák, a magyar, a cseh 3,-6,-15-krajcárosok forgalma emelkedett ki, azonban a lengyel 6- és 18-garasok ,H is jelentős pénzforgalmi tényezők voltak. Elélte csúcspontját a Német-római Császárság vereteinek száma is. Növekedett a tallérok, illetve azok részeinek (1/4, 1/2, 2/3) forgalma, csökkent viszont az aranyak jelentősége. A veit pénzek éltékének, súlyának növekedése, a pénzlábak csökkenése jelzi azokat a XVII. században bekövetkezett kedvezőtlen gazdasági változásokat, amelyek az árforradalom hatásaként régiónk elmaradását eredményezte. Bizonyos, hogy a XVII. század utolsó húsz évében - a török kiűzésének időszakában - általánosan csökkent a forgalmi pénzek száma, a hadműveletek, valamint az elviselhetetlenné növekedett adózás miatt, ene egyébként több forrás is utal /y . Az imént ismertetett három kategória meglehetősen sematikus, őszintén szólva nem sokat árul el a két vánnegye pénzforgalmának egyediségéből. A fenti kategóriák csupán azt mutatják, hogy általában véve Szabolcs, és Szatmár pénzforgalma megegyezik a Magyar Királyság, Erdély, illetve a Hódoltság XVI-XV 11. századi pénzviszonyaival. Azonban a pénztörténeti fonások egyértelműen utalnak arra, hogy a két megye pénzárfolyamai, illetve egyedi esetekben a pénzforgalma is eltér a környező területekétől. Ilyen különbség a cseh weisspfennig forgalma a XVI. században. Ezek a veretek ugyanis nagy tömegben csak a Felvidéken forogtak - tehát, a Dunántúlon, a Hódoltságban, Erdélyben lényegesen kisebb mennyiségben -, és úgy tűnik, Szabolcs, és Szatmár vármegyék képezték tömeges előfordulásuk déli határát 20 . Szembetűnő még a XVII. század közepén oly gyakori francia eredetű timon, valamint 27 a németalföldi oroszlános tallér 22 gyér forgalma, ugyanis timonból a JAM élemgyűjteményében mindössze egy darab található, oroszlános tallér viszont egy sem. Az utóbbi pénzfajtának forgalmára a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárban mindössze két fonás utal 2i . Bizonyos, hogy a pénzek forgalmi értéke(ára) is kedvezőtlenül alakult a kor embere számára. A XVII. század második felében megszaporodó decretumok 27 a pénzárak meghatározására úgy tűnik eredménytelennek bizonyultak. A fonások szerint Szabolcs megyében - Szatmárról itt nem beszélhetünk megfelelő adatok hiányában - a pénzértékek közelebb álltak az erdélyi, illetve hódoltsági árakhoz, mint a Magyar Királyságéhoz. Annak
