Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Ulrich Attila: Szabolcs és Szatmár vármegyék XVI-XVII. századi pénzforgalma levéltári források és pénzleletek alapján

ellenére igaz a fenti kitétel, hogy szinte bizonyos, a fizetőeszközök éltékeit az éppen hódító, birtokló, vagy éppen sarcoló, adóztató hatalom árszabásához alakították. Feltételezhető tehát, hogy a megyében egyszerre legalább kétháromféle árszabás is érvényben volt, jó alapot szolgáltatva a kiterjedt pénzspekulációnak. A következő példák érzékletesen szemléltetik a fentebb leírtakat. Az imperiális tallérok értéke Szabolcsban már 1660-ban már 200 dénár volt a törökök mesterséges pénzárfolyam változtatásának köszönhetően

25

. A Magyar Királyság területéu viszont, mint azt Lipót decretumai is mutatják, csak 1692ben érték el ezt az értéket

2

'

5

. Bizonyítékul szolgál Aeneas Caprara 1686-os rendelete is, amelyben / tallér (imperiális, és francia) 35 garasban megállapított értéke egyezik a XVII. század végi erdélyi árakkal

27 A polturák esetében, a két poltúrások megkülönböztetése - Thököly Imre rendelete szerint - 5, illetve 6 dénáros értékben, jelzi, hogy a Magyar Királyság pénzárai mellett, az erdélyi árszabást is figyelembe vették

2

*. Szembetűnő az aranyárak között fellépő különbség is. 1666-ban Szabolcs vármegyében egy arany 4 Ft.-ba került, ami megegyezik a Hódoltságban ekkor éivényben lévő árszabással

29

. Ugyanebben az évben Zemplénben 360, a Felvidéken 300 dénárt adtak egy aranyéit. 1682-ben Szabolcsban 450, Szamosújváron 400, Kecskéméten és Kassán szintén 450 dénár volt a körmöci arany ára °. 1686-ban Caprara az arany értékét 450 dénárban határozta meg. Ebben az évben Kecskeméten 410-480 dénár között*

7

, Tatán 350, Turóc vármegyében 4 Ft. 8 poltura, azaz megközelítőleg 424 dénár volt a veit arany ára

J2

. A pénzárfolyamok XVII. századi alakulása érzékelhetővé teszi Szabolcs megye gazdasági problémáit. Sót a forgalmi pénzek kurzusának a hódoltsági, valamint az erdélyi árakhoz való közeledése, vagy egyenlősége azokkal nem hagy; kétséget afelől, hogy a század második felében súlyos gondokkal küszködő két területtel megegyezően Szabolcs vármegye is hasonlóan nehéz helyzetben volt. A kutatás rövid ideje miatt azonban csak arra vállalkozhattunk, hogy érzékeltessük e régió egyedi, különleges helyzetét, rámutassunk azokra a pénztörténet szempontjából fontos gazdasági hatásokra, amelyek a XVI-XVII. században a két vármegyét érték.