Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)
Ulrich Attila: Szabolcs és Szatmár vármegyék XVI-XVII. századi pénzforgalma levéltári források és pénzleletek alapján
külön keresettsége, agiója alakult ki . Ennek függvényében egyes típusokon igyekeztek gyorsan veszteség nélkül túladni (lengyel garasok, török akcse, rosszabb tallérok), míg másokat hosszabb ideig maguknál tartottak, tezauráltak (aranyak, jó tallérok), hogy nyereség reményében továbbadják őket". Az előbb felvázolt problémák csupán ízelítőt szerettek volna adni a XVI-XVII. századi pénztörténet kutatásakor fellépő problémákból, remélhetőleg érzékelhető, milyen nehéz feledett e kor pénzforgalmának pontos, tudományos alapossággal történő feltárása. Szabolcs és Szatmár vármegyék fontos geopolitikai helyzetükből következően sajátos pénzforgalommal rendelkeztek. Megállapítható, hogy nagytömegű pénzbeáramlás, és gyorsan frissülő pénzforgalom jellemezte a két vármegyét. Ezt a sokszínűséget elsősorban Debrecen, Várad, Szatmár közelsége, az Erdélyből induló - és oda visszatérő - Kassán, Danzigon át Amszterdamig vezető kereskedelmi út 72 , a Kálló-Tokaj hadiút, valamint a Szabolcsban ősi mesterségnek számító salétromfőzés, és a salétrommal való kereskedés 7 "* biztosította. Viszont az itt jelenlévő három érdekszféra, a rendszeres háborúskodások, portyázások, az állandó katonai jelenlét, és a minimum háromfelé történő adózás igen terhelő - egyszerűen fogalmazva pénzkiszívó hatással volt a pénzforgalomra. A fentiek alapján Szabolcs és Szatmár vármegyék XVI-XVII. századi pénzforgalmát három korszakra lehet osztotani, amelyek a pénztípusok beáramlását, jelenlétét tekintve megegyezik a két század magyar pénztörténetével. Az első csoport a XVI. század elejétől 1619-ig tart. Ebben a körülbelül száz évben a magyar dénárok többsége mellett a lengyel garasok 14 nagy száma jellemző. Más külföldi pénzek forgalma jelentéktelennek mondható, egyedül a cseh weisspfenig 15 - ami a pénzleletekben szép számmal található a XVI. században -, illetve a török akcse - a levéltárt fonások szerint a 15-éves háború idején 16 - forgalma érdemel említést. Bizonyos esetekben - büntetés, adósság - jelentősnek mondható az aranyak forgalma' , a talléroké pedig valószínűleg mérsékelt maradt. Említést érdemelnek még a hamis veretek is, itt elsősorban a lengyel garasok és magyar dénárok silány utánvereteire kell gondolnunk, amelyek a pénzleletek szerint is meghatározó tételt képeztek a kor pénzforgalmában. A második csoport 1619-től, az un. Kipper-kor pénzrontási időszakától 1659-ig, I. Lipót császár pénzrefonnjáig tart. Az itt eltelt negyven évben teljesen visszaesett a magyar dénárok forgalma, emelkedett viszont az osztrák, a Német-római Császárság területén vert pénzek, valamint az erdélyi dénárok, és garasok száma. Ez utóbbi érmek gyakoribb elterjedése szorosan kapcsolódik a fejedelemség politikai és területi térnyeréséhez, a két vármegye
