Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Ulrich Attila: Szabolcs és Szatmár vármegyék XVI-XVII. századi pénzforgalma levéltári források és pénzleletek alapján

Ulrich Attila SZABOLCS ÉS SZATMÁR VÁRMEGYÉK XVI - XVII. SZÁZADI PÉNZFORGALMA LEVÉLTÁRI FORRÁSOK ÉS PÉNZLELETEK ALAPJÁN A XVI-XVII. századdal foglalkozó pénztörténésznek a korabeli pénzforgalom feltárásakor, kutatásakor annak ellenére nehéz dolga van, hogy nagyszámú éremlelet, és viszonylag kielégítő mennyiségű írott fonás áll rendelkezésére. Hiányosságuk miatt azonban, amelyek elsősorban a kor szokásaiból adódnak', nem mindig szolgálnak pontos adatokkal a numizmatikusok számára. Ezért nem vállalkozhattunk - már a kutatás rövidségére való tekintettel sem - Szabolcs és Szatmár vármegyék XVI-XVII. századi pénztörténetének teljes áttekintésére; hanem egy általános jellemzés után az eltérésekre hívnánk fel a figyelmet. Előtte azonban három fontos problémakört kell megemlíteni, amelyek egyetemességüknél fogva éivényesek a két megye pénzforgalmára is. Mint tudjuk, a XVI. században elinduló új gazdasági tendenciák, az árforradalom megkövetelte a nagy címletű pénzek verését. Az új pénz, a tallér

2

,valamint az aranyak ezentúl az értékpénzek

3 szerepét töltötték be a pénzforgalomban, ezért a legkeresettebb pénznemekké váltak a XVI-XVII. században. Az eddigi meghatározó fizetőeszközök a dénár és a garas váltópénzzé

4 degradálódott. A pénzek ilyen típusú megkülönböztetése teljesen megbontotta az eddig egységesnek mondható pénzforgalmat, ezért nem meglepő a sok panasz, amelyekkel az írott fonásokban találkozhatunk

5 Ehhez szorosan kapcsolódik a második problémakör, amely a korszakban újra erőre kapó tezaurációhoz , illetve a szinte mindenre kiterjedő spekulációhoz, és az ezzel összefüggő un. felár-rendszerhez

7 kapcsolódik. A fizetőeszközök tervszerű begyűjtése, és felhalmozása, valamint a spekuláció következtében rengeteg nemesfém - akár vert, akár veretlen formában hagyta el régiónkat*. Az aranyak és tallérok kedveltsége miatt a váltópénzeket nem, vagy csak jelentős felárral fogadták el - főleg a törökök -, növelve ezzel a lakosság terhét. Ez egyébként az aprópénzek számának csökkenéséhez vezetett, oly mértékben, hogy hiányuk állandósult a XVI-XVII. században. A kor legfontosabb numizmatikai problémája a pénzek un. forgási sebességével

9 kapcsolatos. A XVI-XVII. században meglévő pénzverési szokások, a határok nélküli pénzáramlás, a fizetőeszközök "kereskedelmi pénz" jellege, illetve a fentebb említett tényezők miatt minden pénzfajtának