Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Galambos Sándor: A kiegyezés ellen (Böszörményi László harca eszményeiért)

Nem kétséges, hogy 1848-49 Böszörményi életének kulcsfontosságú időszaka volt, a magyar nép függetlenségének és szabadságának olyan fokát jelentette számára, amelyén érdemes és kell küzdeni. A fiatal jogász a komáromi menlevél birtokában Nagykálióban folytatta praxisát. Széles klientúrát épített ki. Sok helyről kapott megbízatásokat. A közéletbe, előbb a megyei, majd az országos politizálásba 1861-ben kapcsolódott be. Mint ismeretes, a szabadságharcot követő önkényuralom idején a magyarság zöme a passzív rezisztenciát választotta. Az elégedetlenség gyakran a hatalom által nem legitimált formákban jelentkezett. Főleg a korszak végén merényletkísérletek, tüntetések, az emigrációval kapcsolatot tartó függetlenségi szervezkedések mutatták a feszültséget a társadalomban. Az 1859-es osztrák — olasz-francia háború meggyöngítette a Habsburghatalom pozícióit. A katonai vereség, a külső megingás aktivizálta a belső ellenzéki törekvéseket. A nyugtalanság leszerelésére kiadott Októberi Diploma nem éite el a remélt hatást. Éppen ellenkezőleg: az alkotmányosság bizonyos elemeinek helyreállításával az önkényuralommal szembeni ellen-állás a törvényhozás és a törvényhatóságok szintjén /a legális szférában/ is megjelent. Ferenc József 1860. október 20-i diplomája — több más intézkedés mellett — ismét biztosította a megyehatóságok működését. Szabolcs megye önkormányzati testülete 1861. január 16-tól november 4-ig funkcionált. Böszörményit a január 28-án, Nagykállóban taitott megyegyűlésen közfelkiáltással főjegyzővé választották meg.

3 Ebben a fontos pozícióban többször érvényesítette politikai nézőpontját, például a február 18-i megyegyűlési határozatban is.

4 A határozatban kijelentették, hogy az Októberi Diploma "törvényes alapot nélkülöző", s a megye az 1848-as törvények alapján fog működni. Hamarosan az eddiginél is jelentősebb feladat vált Böszönnényire. A nagykállói választókerületben ugyanis 1861. ápr. 4-én tartották meg az országgyűlési követválasztást. Ezen elsöprő fölénnyel győzött riválisa ellen. A választás hangulatáról Krasznay Péter naplójegyzetei tudósítanak."' E szerint a szavazást megelőző napon az egykori 48-as honvédek összegyűltek, s elhatározták, hogy erélyesen fellépnek azok mellett, akik "...a fonadalomban vagy mint képviselők vagy mint honvédek tettlegesen részt vettek." Az újonnan megválasztott képviselő programját Politicai hitvallásom című írásában rögzítette.

6 A pontokba szedett tézisek elején leszögezi, hogy a megyei irányelveket követni fogja. Kijelenti továbbá: "... a magyar koronához tartozó minden nemzetiségű igényeknek teljes igazságot kívánok szolgáltatni, s más részről, minden más országi népekkel békés szövetséget létrehozni." További követelései: a magyar független, felelős minisztérium felállítása, a