Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Balogh István: Szabolcs megye közigazgatása 1848-1871 között

egyetértett, hogy a jogállam alapja a községet alkotó tagok általános szavazatára épített független község lehet. Az már vitatott volt, hogy a megyére, mint középfokú igazgatási szervezetre szükség van-e. De ha igen, az is csak népképviseleti alapon jöhet létre." Kérem, hogy itt figyeljenek, mert az elv e ponton szenvedett csorbát a hamarosan bekövetkezett törvényi szabályozásban. Ugyanis a megyerendszer védelmezői sem tétlenkedtek, és érveik közt nem volt hatástalan, hogy e rendszernek kilencszáz éves történeti múltja van. így jött létre az a sajátos, egész 1944-ig lényegében változatlan, kompromisszum, amit már a törvény elfogadása után egy félévtized múlva korrigálni kellett, de a többszöri javítás ellenére mégis megmaradt a tanácsrendszer életbe lépéségi. Az 1871: 42. tc. a központi kormányzat centralizációs törekvéseinek és a megyék hagyományos jogkörének keveréke. Kimondotta, hogy a megye önkormányzatát testesítő szervezet a közgyűlés népképviseleti alapon választott személyekből áll. Viszont az aktív választójogot, a választópolgárok számát három ponton korlátozták. Az egyik volt a vagyoni cenzus, a másik a helybeli lakás. Ez korlátozta a népképviseletet. A harmadik pedig az, hogy a közgyűlés tagjai fele automatikusan a megye legtöbb adófizetők sorából került ki. A legtöbb adófizetők a virilisták névsorát évente összeállították és a választás évében megfelelő számú tagot hívtak be a közgyűlésbe. Az első korszakban még csak nem is választottak közülük. Arról végleg nem esett szó, hogy a követküldés és visszahívás joga megmaradjon. Ezt valóban nem lehetett a választáson alapuló országgyűlési képviselettel összeegyeztetni. Ugyanúgy elesett a vármegyék adó-megajánlási és adószedési joga. Az általános teherviselés alapján kivetett adókat a királyi adóhivatalok hajtották be. a megyék jövedelme az azokból megállapított adóhányadból állott. A főispán jogkörének már kezdetben megállapított, de idővel bővülő kerete lehetetlenné tette a központi kormányzat rendeletei végrehajtásának elutasítását. A megyék egymás közötti érintkezése az átiratok küldésére szorítkozott, ezekben azonban az egységes tiltakozó állásfoglalást a főispán meg tudta akadályozni. Megmaradt a statútum alkotás joga, de ezek csak felsőbb hatósági jóváhagyás után léphettek életbe.'

2 Szabolcs megyében ez alatt a három év alatt a kormányt képviselő főispán több ízben lemondással fenyegetőzve tudta a régi gondolatkörből fakadó határozatok meghozatalát megakadályozni. Ezek leginkább politikai jellegűek voltak, de Kossuth Lajos megyebizottmányi tagságát 1871-ig nem sikerült megsemmisíttetni.