Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Balogh István: Szabolcs megye közigazgatása 1848-1871 között

De már akkor is látták, hogy az új megy eszei vezet autonómiáját és közigazgatási tevékenységét hozzá kell illeszteni a miniszteri felelősségre épített központi kormányzathoz. Ez az államhatalom hármas megosztásának alapelvét vallotta. A törvényhozás, a végrehajtás és igazságszolgáltatás szervezeti szétválasztását. 1867-ben középfokú és alsó fokú szinten ez még nem történt meg, így Szabolcs megyében sem A közigazgatás ellátására megválasztottak a központi és külső tisztviselőket. Az előbbiek száma kilenc, a megyei önkormányzat képviselője az alispán, a többiek az ö referensei. A szakigazgatást hárman képviselték, az. orvos, a mérnök es az állatorvos, a segédhivatalt három írnok, és van a főtisztviselők szolgalatában tizennégy személyi hajdú. A külső tisztviselők a szolgabírák, akik egyszemélyben ellátják a közigazgatást, az első fokú igazságszolgáltatást és a közrendészetet is. A másodalispán a megyei törvényszék vezetője, tizennégy bíróval és esküdttel, a másodfokú igazságszolgáltatási forma. De egyben a közrend felelőse is. a csendbiztos és 52 pandúr áll ebben rendelkezése alatt. Az egész megyének 213 fizetett alkalmazottja van. A választott tisztviselők a közgyűlésben szavazati joggal bírnak, de hogy a főispán által kinevezett tiszteletbeli jegyzők, aljegyzők száma ne szaporodjék túlságosan, a választmány ezek szavazati jogát megvonták. A főispán e joga korlátozását helyeselte, maga is kijelentette, hogy a végleges rendezésig ezzel a jogával nem fog élni. A bejelentést örömmel vették tudomásul. Az 1867-ben megalakult megyei önkormányzat és igazgatási szervezet még átmeneti forma, a nemesi vármegyétől az újkori népképviseleti megye felé. Az autonóm képviselő választmányt nehezen lehetne népképviseleti testületnek mondani, mert saját maga egészítette ki önmagát. A választott tisztikar többsége a birtokos nemesség tagja, a népet a pandúrok képviselik. A főorvos, a főmérnök azonban polgári származású volt. Ok képviselik a szakszerűséget. A tisztújításra kiadott miniszteri utasítás is csak a törvényszék tagjaitól kívánta meg a jogban való jártasságot. A vita a törvényhozás szintjén két évig folyt a kormány és a megyék közti viszonyról. A törvényhozásban sokan voltak még, akik a municipalisták gondolatkörében képzelték az új megyerendezést. Viszont a liberális gondolkodás térhódítását jelzi, hogy az újkori jogállam egyik alapelvét, a bírói hatalomnak mind a törvényhozástól, mind a közigazgatástól való függetlenítését meg akarták valósítani. Ezt a bírók választásának megszüntetésével, az élethossziglan kinevezéssel, az áthelyezés korlátozásával vélték biztosítani. A legjobb elméleti jogászok is két évig törték a fejüket azon is. hogy miképpen épüljön fel a korszerű és hatékony közigazgatás. Abban mindenki