Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Balogh István: Szabolcs megye közigazgatása 1848-1871 között

központi kormány által megbízott kormánybiztosok rendelkezései szerint az 1848 májusában megerősített korábbi tisztikar végezte. Ezt a tisztikart az 1847. évi nemesi közgyűlés választotta és a kormány rendelete akaratuk ellenére is meghosszabbította megbízatásukat. Ügyrendje, ügyintézési formája ugyanaz maradt, mint a korábbi szervezeté. A közigazgatás és a bíráskodás szétválasztása sem történt meg.

? A szabadságharc után az abszolutizmus mind a megyei autonómiát, mind a megyehatárokat is eltörölte. Sajnos ezt Szabolcsban részletesen nem ismeijük, mert a megye székhelyének Nyíregyházára való áthelyezése után az őrizetlenül maradt levéltár irataiba a kallói kofák piaci áruikat takargatták. Amit tudunk, azt a Kolozsvárról iratcsere révén visszaszerzett Szatmár megyei iratokból ismeijük. Szabolcs megye még a régi határai között sem maradt meg. Északi részét Észak-Szabolcs néven külön megyének nyilvánítottak, a déli járását Északbihanal egyesítve külön megyefőnökség alá rendelték. A megyefőnök az államhatalom helyi képviselője, egyesítette a főispáni és alispáni hatáskört, felügyeletet gyakorolt a nagyobb hatáskört kapott községi igazgatás felett. De ez is központilag irányított igazgatás volt, a megye egyetlen városában Nyíregyházán a megyefőnök által kinevezett polgáimestenel és községtanáccsal. A községekben a felügyeletet a szolgabírák látták el. De mégis különbözött a régi megyei igazgatástól, mert a megyében a megyei törvényszék, a járásokban pedig a bíráskodás szervezetileg elvált a közigazgatástól. A régi megyétől eltérően különös gondot fordított az állami adóügyre, az egészségügy és útépítés már az igazgatás szakosodását jelzi. Ugy tűnik, mintha a Bach-féle megyei igazgatási rendszer a későbbiekben nem tűnt volna el nyom nélkül. Ezt látszik igazolni a későbbiekben a közigazgatás és igazságszolgáltatás szétválása és a szakági igazgatás megerősödése/ De addig még egy kitérő is volt és ez is hatott a vármegyei szervezet későbbi alakulására. 1861-ben 10 hónapra az önkényuralom megengedte a korábbi állapotok visszaállítását. A nagy kérdés az volt, hogy melyik megye szervezetét állítsák vissza, az 1847-it, vagy az 1848-it. Ebben a tekintetben a döntés a megyére volt bízva és az előzetes értekezlet úgy határozott, hogy az 1848 évi XVI. tcet veszik irányadónak. Az ősgyűlés úgy döntött, hogy az önkormányzatot a nemesi megyéinél szélesebb alapokra helyezik.