Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Balogh István: Szabolcs megye közigazgatása 1848-1871 között

a viták inkább akörül forogtak, hogy miként lehet a népképviseleti jogállamban az állampolgárok jogait biztosítani. Erre legjobb eszköz a szabad polgárok választása által létrejövő szabad község, amelynek széleskörű autonómiával felruházott képviselő testületei hajtják végre az ugyancsak népképviselet alapján választott törvényhozó szerv, az országgyűlés által hozott törvényeket. A minta e felfogáshoz a francia forradalom után megteremtett centralizáló közigazgatási szervezet, de még inkább az 1831-i belga alkotmány volt.

2 A municipalisták - az elmúlt adminisztrátori rendszer tanúságai nyomán a megyét - a nemzeti függetlenség és az alkotmányosság biztosítékának tekintették. Egy oly rendszernek, amely őrzi a fennálló társadalmi viszonyokat, a politikai elit, a nemesség túlsúlyát. De nem csak a társadalmi rendszer konzerválásáról volt szó. Ugyanis a nemesi "vármegye", a XVIII. század óta hármas funkciót töltött be. Részben birtokosa volt a törvényhozó testületnek, a követi utasítás és visszahívás révén gyakorolt rá befolyást. Kormánybeavatkozás nélkül választhatta vezetőit, a közgyűlés határozta meg az igazgatás módját, az állami adó mellett maga határozta meg a működéséhez szükséges költségeket, házi adót szedett. Az igazságszolgáltatást is gyakorolta, a közgyűlés által választott törvényszéken. Ez a szervezet tehát egyáltalán nem felelt meg a hatalomgyakorlás háromfelé osztásának. E hatalomgyakorlás három köre felett a rendi államhatalomnak csupán a formális ellenőrzési joga volt, mert a központi kormányszék képviselője, az uralkodó által kinevezett főispán legtöbb esetben nem is lakott a megyében. Ha elnökként ritkán részt is vett a közgyűléseken, a kandidálási jogát is csak azzal egyetértésben gyakorolta. Kinevezési joga csak a főorvosi és a levéltárosi állás betöltésében volt. Ezek azonban csak szaktisztviselők voltak, a megyei igazgatás első embere, az alispán referensei. n. Pók Judit szólott az 1848-i törvényhozás Szabolcs megyét érintő hatásáról. Itt csupán annyit kívánok megemlíteni, hogy az autonómia képviseleti szervét, az első bizottmányt bajosan lehetne népképviseleti testületnek mondani. Létrejötte köriilményei alapján megállapítható, hogy a vármegye akkon lakosságának legfeljebb 10 %-át képviselte. Nagy létszáma ellenére tagjainak több, mint felét a birtokos nemesek és velük érdekazonosságot tartó társadalmi réteg adta. Érdemi munkát már csak a nagy létszáma miatt sem végzett. Hamarosan be is következett tagjai érdektelensége is. Az események miatt gyorsabb intézkedést kívánó ügyeket eleinte a kisebb létszámú bizottságok, majd a