Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Balogh István: Szabolcs megye közigazgatása 1848-1871 között

Balogh István SZABOLCS MEGYE KÖZIGAZGATÁSA 1848-1871 KÖZÖTT I. Lassanként több, mint másfél évszázada, hogy a különböző történeti korszakok reformerei fejében minduntalan felmerni a megyerendszer megreformálásának gondolata, a korszerűnek ítélt államigazgatás kihívásához való alkalmazása, vagy ha nem alkalmazható, a megszüntetése is. 1945 óta ebből kettőt én is megéltem, egynek építője is voltam, - de egyikből sem lett eddig semmi. Az 1990-ben létrehozott szervezet átalakításának éppen napjainkban folyik a vitája. Lehet, hogy a népképviselet elvének 1848-ban való kimondása óta létrehozott újkori, polgári korszak óta sokszor módosított szervezemek ez a refonnja is olyan felemásra sikerül majd, mint az előző kísérletek. Az 1848-i törvényhozás nem tudott mit kezdeni a megyével, annak ellenére, hogy már évekkel előtte széleskörű elméleti vita bontakozott ki ebben a kérdésben. Arról kellett volna ugyanis dönteni, hogy a népképviseleti alapon létrejövő központi hatalom végrehajtó szervének, a kormánynak sikerül-e a hatalom hármas megosztását, a törvényhozást, végrehajtást és az igazságszolgáltatást alsóbb fokon is végrehajtani. Az orsszágyűlés és a felelős minisztérium között a kettő megosztása létrejött, de a végrehajtást intéző szervezetek közül csak a városi igazgatásról született törvény, a vármegyék rendezésének kérdését későbbi időre halasztották/ A halasztásnak két oka volt. A legfőbb az, hogy nem is volt rá idő, de az is, hogy a két, egymást kizáró elméleti irány, a centralisták és a municipalisták képviselői nem tudtak a gyakorlati kérdésekben megegyezni. Az előbbiek az akkori korszak liberális felfogásához híven vallották, hogy "az egykori jogállam minden állampolgárának az emberi és polgári jogegyenlőséget, a központi kormányzás hatékonyságát a partikuláris jogok megszüntetése biztosítja." Másfél évszázad óta ezek az érvek szinte semmit sem változtak. A liberális reformerek legfőbb érve az volt, hogy a megyei igazgatás nem demokratikus, elavult, nem illeszthető be a demokratikus, népképviseleti alapon felépült áUamhatalmi szervezetbe. A megyerendszer vélelmezői pedig azzal érveltek, hogy az a sok évszázados múltra visszatekintő szervezet és intézmény megszüntetése, de még az átalakítása is történeti hagyomány eltörlését jelenti. Ez az indoklás jóformán minden refonnkísérlet nyomán megjelent. Pók Judit beszámolójából hallhattunk arról a vitáról, amely Szabolcs megye vezető rétegét foglalkoztatta a polgári átalakulást megelőző években. De ezek