Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Mező András: A patrociniumi helységnevek keletkezése

a Sáros megyei Alsósebes templomcíme is (1517: "ecclesiam sanctomm Andree el Benedicti in Sebes" : DOS. 423). j) Egyéb történeti, egyháztörténeti körülmények szerepe. Kovács Béla szerint (i. m. 418) "Somogyváron az István által alapított Szent Apollinaris templom annak emlékére épülhetett, hogy 1001 húsvétján a pápa a ravennai Szent Apollinaris bazilikában hirdette ki az esztergomi érsekség felállítását jóváhagyó bullát" (vö. Györffy: IstvKir. 162; a somogyvári templomra 1. az 1224—1230-beli említéseket: AÚO. 1: 202, 278). Ha azonban ez igaz. akkor nem választható el az eseménytől a Győr megyei Ravaszd templomcímének keletkezése sem (vö. 1226: "ecclesie Sancti Apollinaris": PRT. 1: 674). Máskor igazuk lehet azoknak a feltevéseknek, amelyek egy-egy templomcím magyarországi felbukkanását azzal hozzák összefüggésbe, hogy a beköltöző idegen eredetű lakosság azokat még eredeti lakóhelyéről hozta magával. Veszprémfajsz Szent Valburga-templomával kapcsolatban ezt fogalmazza meg Kovács Béla (i. m. 418), a szepességi Késmárk vélhető német lakosságáról a Szent Erzsébet-cím alapján Fekete Nagy Antal (Szep. 218), egyes városaink Szent Egyed-templomainak keletkezésében vallon-olasz telepesek közreműködését látja Karácsonyi János (MNy. 21: 24); stb. 4. A patrociniumi helységnevek keletkezésével kapcsolatosan számos kérdés fogalmazódik meg. A különféle egyházi intézmények patrocinium jellegű megnevezéseinek helységnévvé válása számos körülménytől függött. A településnevek oldaláról közelítve a problémához az állapítható meg, hogy a védőszentnévi helységnevek egyaránt keletkezhettek kápolnák, plébániatemplomok és szerzetesi rendházak titulusbeli előzményeiből. Nem volt esély viszont arra, hogy a templomokban levő oltárok, kápolnák, harangok stb. szentnevei helységnevekben folytatódjanak; ahogy Benkő Loránd mondja (MNy. 89: 14): "az a lehetőség, hogy a védőszent neve helységnévvé váljék, már az oltámév: templomnév különbségében, már az oltámév szintjén elszigetelődött". Ennek részben időrendi, részben pedig végsősoron egyházjogi okai vannak. A templomcímek általában korábban keletkeznek, s egyúttal az építmény főoltárában nyernek ábrázolást, míg a mellékoltárok, a templomhajók két oldalán kialakított kápolnák és oltáraik létesítése időbeli Csúszással, sokszor a templom felszentelése után akár évszázadokkal később is történhet. "Ennélfogva számos, oltár-szinten megjelent ... szentnévnek már eleve nem volt esélye a névfolyamatban való továbbmenésre: a más védőszentre utaló templomnév zárta el előle az utat" (Benkő i. h.). A középkori magyar helységnévanyagban egyetlen esetben merült föl, hogy az oltámév közvetett módon mégis részt vehetett volna a hely névalakításban: Biharkeresztes régi Keresztes (vö. 1332—7: Kereztes: Gy. 1: 632) nevét ugyanis azzal hozzák összefüggésbe,