Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Mező András: A patrociniumi helységnevek keletkezése

hogy "a helység egyik fele V. István adományából a nagyváradi székesegyház Szent Kereszt oltárának mesteréé volt" (vö. FNESz/ 1: 213). A magyarázatot azonban szerfölött bizonytalanná teszi a névadás e módjának egyszerisége, valamint az, hogy a számos Keresztes nevű helységünk esetében igazolni tudjuk a keresztesek ottani birtoklását, jelenlétét (vö. FNESz/ 1:719 stb.). A templomcímek sokaságának helységnévvé alakulását számos egyéb körülmény is akadályozhatta. Útjukat állhatta a több templom jelenléte a településeken, a korábban egyéb motiváció alapján létrejött helységnév, a névtípus alkalmazásának időbeli megkötöttsége stb. (e problémákra részletesen 1. Benkő Loránd i. m. 14—6). Miközben tehát minden templomnév korántsem válhatott helységnévvé, "fordítva nézve minden szentnevet hordozó helységnév patrocinium indíttatású egyházi névre megy vissza" (i. m. 13). Nagy általánosságban Benkő Loránddal azt mondhatjuk (i. m. 15), hogy "az egyházi eredetű, patrocinium alapú névelőzményeknek, mint ilyen voltukban conditio sitié qua How-oknak akkor volt jó esélyük a helységnévben való folytatódásra, ha egyfelől egytemplomos, egyplébániás kistelepülésekre vonatkoztak, másfelől ha a falu keletkezése és templomának felépítése, illetőleg egyházközségének megalakulása közel egykorú volt". A patrociniumi helységnevek minden típusa kialakulásának mechanizmusát, a helységnévvé válás megokoltságát az időbeli távolság és fonásaink ene vonatkozó némasága miatt ma már nem tudjuk kideríteni. Néhány tényezőre azonban a hazai szakirodalom már eddig is rámutatott, s ezeket meg tudjuk toldani további szempontokkal is. a) Az adatok tömegével támogathatjuk Schwartz Elemér ama nézetének igazát (vö. Száz. 67: 185 kk.; EPhK. 42: 19), hogy az önmagában álló védőszentnév különösen gyakran akkor válik helységnévvé, ha a templom egy falucsoport számára eredetileg azoktól elkülönülten épül fel, s később a templom köré is település szerveződik (vö. Kázmér: Falu 115, Mező: SzSz. 27: 132). Ilyen esetben tehát a templomnév jelöléstágulásáról, illetőleg ennek a helységre való átvonódásáról beszélhetünk. b) Mind a sima patrociniumi névfonna, mind pedig ennek valamely formálissal (a leggyakrabban köznévi utótaggal) megtoldott változata keletkezésében olykor számolhatunk valamely védőszent (illetőleg egyházi intézménye) tényleges birtoklásával is. Györffy György említett a magyar középkorból néhány olyan esetet (NévtVizsg. 33), amikor az adományozás a védőszent javára történt, tehát ilyenkor a tulajdonos maga a védőszent volt. Györffy példáit számos további adattal egészítette ki Knstó Gyula (Kristó 44—5). E motívum működésére a dolog természetéből következően kevés biztosnak tekinthető példánk van. Általánosan e tényezővel magyarázzák a zalavári Szent Adorján mártír monostora Tisza menti birtokának Szentadorjáiimártír (később Mártély) nevét (vö. FNESz/ 2: 104;