Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Fazekas Rózsa: Szatmár megye kézműiparának jellemzői 1828-ban

keresletet támasztó városok hiánya, továbbá a piacok távolsága és a rossz közlekedési viszonyok miatt a mezőgazdasági árutermelés még azokban a körzetekben sem fejlődött ki, ahol a természeti feltételek azt lehetővé tették volna. A megyében mindössze két település lakosságának a száma haladta meg a 10 ezer főt, Szatmárnémetié és Nagykárolyé, és a két bányavárosé, Nagybányáé és Felsőbányáé közelítette meg az ötezret/ A kis népességű városok szük piacot jelentettek a mezőgazdasági termékek számára, amit tovább korlátozott az, hogy a városok lakói szükségleteik egy részét maguk elégítették ki. A mezőgazdasági termékek értékesítési nehézségéből következően a paraszti és a nemesi háztartások többsége nem jutott elég pénzhez. A pénzhiány miatt csak olyan iparcikkeket vásároltak kézművesektől, amelyeket maguk nem tudtak előállítani. Az ipari jellegű szolgáltatásokat vándoriparosokkal végeztették, akiknek nem kellett feltétlenül pénzzel fizetniük. "Az Avason és a Bükkalján a mesteremberek meg nem élnénekolvashatjuk Szatmár megye 1832. évi, a nádorhoz küldött egyik jelentésében a majdcsak egészen természetes állapotban lévő lakosok között. Ezek harmadik faluba is elli oldozgatják szántóvasaikat éleztetni, ha történetből kóborló cigány olykor nem vetődik hozzájuk. Kevés foldozni valójukat is a kóborló kontárokkal tétetik meg."

5 A megye keleti, délkeleti peremén a Bükk és az Avas hegység eldugott, a városoktól és a fő közlekedési utaktól távol eső, elszórtan elhelyezkedő falvaiban élő parasztok saját bevallásuk szerint a kalap kivételével minden más ruhaneműt maguk állítottak elő. A lányok, asszonyok fontak, szőttek, ruhát varrtak, az ügyesebbek még a gubakészítéshez is értettek/' A Szatmár megyei kézműveseket azonban nemcsak a belső piac szűkössége sújtotta, hanem egyre nagyobb gondot jelentett számukra a bécsi, pesti és a kassai mesteremberek, illetve a legeldugottabb falvakba is eljutó házaló kereskedők által árusított olcsóbb manufaktúra és gyáripari termékeknek a konkurenciája.

7 A házaló kereskedelemnek a parasztok örültek, mert előnyös volt számukra. A kereskedő kereste fel a vásárlót, ezáltal mentesítette őket a rossz utakon való közlekedés fáradalmaitól, megtakarította számukra a híd- és révvámot, de ami ezeknél a tényezőknél sokkal fontosabb, nemcsak árut kínált megvásárlásra, hanem hajlandó volt a paraszti és nemesi háztartások kis feleslegeit összegyűjteni, megvenni. Így azok a gazdálkodók is ipari termékhez jutottak, akik addig erről pénzszűke miatt kénytelenek voltak lemondani. A városok kézművesei számára viszont a házalók tevékenysége nagy veszteséget és veszélyt jelentett, hiszen elhódították vevőik egy részét, és többen arra kényszerültek, ha meg akartak élni, hogy "műveiket a vásárlók után hordják, sokszor az elvitt áruból annyit sem árulva ki, amiből a szekérbéitkifizethették."" A nagykárolyi mesteremberek kézi műveikkel Szaunáira, Bányára. Szigetre, Szálkára, Kálióba, Tasnádra, Margitára és más