Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Szabó Sarolta: Egy currentális könyv néprajzi vonatkozásai (A parasztságot érintő hatósági rendelkezések a nyíregyházi currentális iratokban 1754-1838)

Szabó Sarolta: EGY CURRENTÁLIS KÖNYV NÉPRAJZI VONATKOZÁSAI (A parasztságot érintő hatósági rendelkezések a nyíregyházi currentális iratokban 1754 - 1838) A XVIII. század második felében az átalakuló abszolutisztikus rendszer, szellemi alapjaiból következően a közigazgatást messzemenően felhasználta társadalomalakító tevékenységéhez. A kor közigazgatásának lépcsőfokain a rendeletek a currensek segítségével jutottak el végső címzettjükig, a lakosságig. A currenseket futó levélnek, közönséges tudósításnak is nevezték. Kibocsájtója lehetett valamely országos hatóság, a megye, vagy a helységek szolgabírája. Funkcióját tekintve hivatalos közlöny, a korabeli hatályos jogszabályok végrehajtási utasításai. Szabolcs megyének az 1840-es évekig nem volt önálló statútuma, minden ügyet külön szabályoztak. A rendeletek nagy többsége az utak, töltések javítására, a katonaságra, a forspontra, az adózásra, a vásárokra vonatkoztak, de elvétve már találkozunk az észszerűbb mezőgazdálkodást szorgalmazó utasításokkal is. A XVIII. században és a XIX. század első felében kiadott megyei rendeletek közül a tűzrendészeti (PÓK 1993.) és az építészeti (PÁLL 1987. 1995.) szabályokról készültek feldolgozások. Ugyancsak a cunensek - Gégény község currentális könyve 1842-1849 - adták az alapját annak a tanulmánynak, arnelv az előzőektől eltérő megközelítésből kiindulva elemezte a helyi társadalmat az adott időhatárok között. (LÁCZAY) A körlevelek meghatározott útvonalon jutottak el a közigazgatás legalsó fokaira, s onnan vissza a főszolgabíróhoz, illetve a megyeszékhelyre. Ezeknek a körleveleknek, híradó leveleknek a nyelve többnyire magyar volt, elvétve latin vagy német. Gyakran előfordult, hogy a helységek bírái, nótáriusai nem fordítottak kellő figyelmet a rendeletek közhírré tételére, s napokig visszatartották az azokat ismertető leveleket. 1774-ben a szolgabíró sérelmezte, hogy sokáig "hevertetik" a híradó leveleket, ezért a helységek bírái írják a levélre mikor érkezik kezeikbe, az utolsó helység pedig késedelem nélkül küldje vissza Nagykálióba.

1 A XIX. sz. elejétől vannak adatok arra, hogy a rendeleteket tartalmazó leveleket a település protokollumába vagy egy külön könyvbe kellett bejegyezni. "A Currenseket és más közönséges vagy különös rendeléseket minden csonkítás vagy elmellőzés nélkül (a) Protocolumba beírassák a bírák és helybéli notórius uraimék, azontúl a szükséges hellyeken bemutatván, jó gondviselés alatt minden tartóztatás nélkül küldjék" tovább." A körlevelekben sokszorosított rendeletek azonban többnyire nem jutottak el az érintettekig, a települések lakóihoz. Ezért a főszolgabíró utasította a