Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)

Gottfried Barna: Egy hitbizomány széthullásának anatómiája. A Dessewfry-hitbizomány: 1879-1939

birtokot. Természetesen a tőkeinjekció áldásos hatásai mellett a birtokra nézve teher is volt, hiszen a részleteket fizetni kellett. Ez nem kis problémát jelentett a következő birtokos számára, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy 1894-ben a még fennálló aranytartozásokat - újabb hitelfelvétellel papírkölcsönné változtatták át. A pénzügyi művelethez 630 000 Ft hitelre volt szükség, plusz 170 000 Ft-ot újabb beruházások céljára vettek fel.

5 Erre a lépésre az arany árának és ezzel együtt a törlesztés részleteinek növekedése késztette az új hitbizományi birtokost ifj. gr. Dessewffy Miklóst. Sajnos 1894-ig nem tudjuk követni - a dokumentumok hiánya miatt - a gazdaság esetleges gyarapodásainak jeleit. Egy valami azonban bizonyos, a hitelfelvételek nem elégítették ki a nagybirtok tőkeigényét. 1894-ben ifj. Dessewffy Miklós a hitbizomány átvételekor a házi kezelésben lévő birtoktestek /Görögszállás, Tiszalök, Vencsellő, Balsa, mintegy 8 200 kh /állapotáról szólva elmondta azt, hogy Vencsellőn és Balsán semmiféle felszerelést nem talált. Görögszálláson és Tiszalökön pedig csak azt, amit már korábban /1879-ben/ elkészült leltárak is tartalmaztak.

6 A 620 000 Ft-os kölcsön tehát a házi kezelésben lévő birtoktestek modernizálására sem volt elegendő, a haszonbérletben műveltetett területek visszavétele és fejlesztése pedig elérhetetlennek látszott. A tőkehiány okozta gondok orvoslására fölmerült a nagybánhegyesi /kaszaperi/ ingatlanok hitbizományi kötelék alól való feloldása és értékesítése. A birtokos a befolyt összeget a belterjesebb gazdálkodás, a modernizáció elősegítésére fektette volna be. Az ötlet azonban nem vált valóra, a hitbizományi bíróság elutasította gr. Dessewffy Miklós indítványát. Ebben az időszakban a kisajátítások és a csereszerződések /esetleges értékvesztéssel/ jelentették a hitbizományi területek elidegenítésének formáit. A kisajátítók között találjuk az Alföldi Első Gazdasági Vasutat, a Bodrogközi Tisza-Szabályozó Társulatot, a Nyírvíz Szabályozó Társulatot, a TiszapolgárNyíregyháza HÉV-et.7 A birtok modernizálásán, a jövedelmezőség növelésén fáradozó gr. Dessewffy Miklós 1918-ban meghalt, a haszonélvezetben öccse gr. Dessewffy Aladár követte.

8 Az 1918-19-es események, a forradalmak és a román megszállás súlyos károkat okoztak a hitbizományban. Az idegen csapatok kirabolták a birtokot, az épületek egy igen jelentős részét felégették. A haszonbérletekből befolyó díjak az infláció miatt a nullával voltak egyenlőek. A bajokat tetézte az a tény, hogy az új birtokos teljességgel alkalmatlan volt a problémák átlátására, a megfelelő megoldás megtalálására, sőt a szándék is hiányzott belőle. Gr. Dessewffy Aladár külföldön élt és nem szándékozott hazaköltözni. Jellemző személyiségére, hogy 1901 és 1911 között apósa, br. Ambrózy Gyula gondnoksága alatt állt, elmebetegség és az abból fakadó tékozlás miatt. Bár 1911-ben gyógyultnak