Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)

Kujbusné Mecsei Éva: Nemesi jogvédelem Szabolcs vármegyében 1790-ben

Felesketett bizottságot küldtek szét a megyében, kapitányokat, hadnagyokat neveztek ki, járásonként gyakorlatoztatták az "elpuhult " nemességet. Szepes vármegyétől fegyvereket rendeltek /600 kardot, 500 pár pisztolyt, 200 lovas és 200 gyalogos puskát/ és június közepére szemlét hirdettek Kallóba. /A nemesi felkelés szele Szabolcsból kiindulva főként a szomszédos vármegyéket érintette meg, bár Zala megyében is megkezdték a nemesség összeírását./ Míg a graci "Bauernzeitung" értesülése szerint harmincezren álltak készen a Tiszántúlon, s bármikor lázadás törhetett volna ki, addig Marczali szerint általában csupán 480 nemes állt fegyverben e felkelés idején. Azt pedig, hogy a szabolcsiak a többi, hasonló módon eljáró, tiszántúli kerülettel nem felkelésre készültek, csupán jogaik visszaállítását akarták nyomatékosítani, igyekszik bizonyítani az augusztus 5-i közgyűlés felirata is, amely szerint az akkor már három hónapja fegyverben álló nemesség csendes gyakorlásával senki ártására és terhére nem volt, ellenben: biztosította a rendet. A tavasz és nyár folyamán ugyanis a Dunántúlhoz és a Szepességhez hasonlóan a Felső-Tiszavidéken is nyugtalankodtak a parasztok, bár nyílt, fegyveres felkelésre nem került sor. Sem a már említett taktakenézi instantia, sem a májusban megjelent, hasonló tartalmú parasztdekrétum, sem a tokaji bíróhoz érkezett, parasztokat hadba szólító "Szabolcs vármegyei parasztok jegyzőkönyve" nem idézett elő komolyabb konfliktust, de lekötötte a nemesi haderőket, s illúzióvá tette a korábbi látszategységet. Az év közepére a vármegye korábbi határozottsága a mozgásszabadságot adó háttér omladozása mellett a megváltozott politikai helyzet miatt is bizonytalanodni látszott. Lipót ugyanis meghirdette a régen várt országgyűlést, ráadásul nem is Pozsonyba, hanem Budára. így, míg az év első felében a többi megyékhez hasonlóan, Szabolcs vármegye rendéi is közgyűlésükből nemesi jogaik védelmében a közelmúltat igyekeztek meg nem történtté tenni, addig az év második felében a privilégiumaikat, így életfeltételeiket is változatlanul hagyó jövőt igyekeztek kodifikáltatni. Mint az 1790. június 10-én nyílt országgyűlésre készült megyei követutasítások is mutatják, a nemesség a "régi szép idők" modernizált visszaállítására törekedett. A nagy reményekkel indult országgyűlésen azonban már az első komoly feladat, a hitlevél megszerkesztése során is kiderült egyrészt az, hogy a nemesi érdekek túl heterogének az egységes fellépéshez. Másrészt pedig bizonyossá vált, hogy a létfenntartáshoz szükséges privilégiumokat nem veszélyezteti a kül- és belpolitikai problémák rendeződése során szilárduló császári hatalom. Mindezek miatt lassan felőrlődött az oszággyűlés nemesi ellenzékének ereje. Szabolcsot, a "nemzeti jogok legvérmesebb előharcosát" pedig féken tartotta az év első felében a vármegye közgyűlésein a nemesekkel együtt érző és