Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)

Kujbusné Mecsei Éva: Nemesi jogvédelem Szabolcs vármegyében 1790-ben

Kujbusné Mecsei Éva NEMESI JOGVÉDELEM SZABOLCS VÁRMEGYÉBEN 1790 - BEN A magyar nemesség rendi alkotmánya, ősi jogai a XVTII. század végén II. József politikája miatt komoly veszélybe kerültek. A birodalomreformáló császár ugyanis nem koronáztatta magát magyar királlyá, sőt a szentkoronát is Bécsbe vitte, országgyűlés nélkül kormányzott, felszámolta a köznemesség politikai bázisát: a vármegyéket, jobbágyrendeletével átalakította a földesúr - jobbágy viszonyt, a nemesi földadó bevezetésének előkészítésére elrendelte a földmérést, korlátozta a gazdasági előnyt jelentő privilégiumokat, s kötelezővé tette a német nyelv használatát stb. Mindezek miatt szembetalálta magát Magyarországon is a hatalom támogatójából annak kerékkötőjévé vált nemesség különböző formában megnyilvánuló ellenállásával. Közel egy évtizedig a magyar nemességen kívül a birodalom többi társadalmi osztályával és rétegével, valamint a törökökkel és poroszokkal is hadakozó császár, végül halálos ágyán feladni kényszerült belső reformjainak megvalósításáért vívott szélmalomharcát. * így 1790 elején a központi hatalom meggyengülésével, ül. II. József február 20-i halálát követően méginkább, a korábban autonóm, széles jogkörűből az abszolutista kormányszékek végrehajtójává minősített vármegyei közgyűlések újra lehetőséget kaptak az aktív politizálásra. Ezzel igyekezett mindjobban élni a hangadók egyikévé vált Szabolcs is, Marczali Henrik szerint az a megye, amelyet II. József a legellenzékibbnek tartott: "Nem is csuda. Itt tisztán, vegyületlenül él a magyarság... Büszke, dacos faj ez, mely híven megőrizte ősi sajátságait, melyet városi vagy udvari hatás még el nem puhított, meg nem csiszolt. A nagyszámú nemesség annál rátartóbb privilégiumaira, mert kevély, magyar parasztság áll vele szemben. Ha valahol, itt volt meg a talaja a szélső elhatározásoknak, és azok kivitelének."2 A szabolcsi nemeseknek azonban csupán számuk volt nagy, gazdasági tehetségük és lehetőségeik nem. A számos, kutyabőrén kívül mást nem igazán bíró kisnemest, privilégiumuk korlátozása, ill. megvonása esetén elszegényedés fenyegette. Életformájuk megtartásához ezért szükségszerűvé vált jogaik védelme. Ezt az egzisztencia-harcot vállalták fel különböző formában az 1790. első felében tartott vármegyei közgyűlések.