Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)

Pók Judit: Szabolcs és Szatmár vármegye a XVIII. század végén

utak egy pontban /a piactéren/ futnak össze, ül. egy pontból sugarasan ágaznak szét. Az utak közötti körcikkeket szabálytalan, kusza úthálózat tölti ki /Polgár, Luc, Dob, Dada, Bátor, Bogát stb./.^ A folyómenti településeknél megfigyelhető a folyó hatása a helységek peremvonalának alakulására, felveszik annak ívét, pl.: Dada, Vencsellő, Szabolcs a Tiszáét. A kis falvak közül kiemelkedik néhány, fontos utak csomópontjában keletkezett, nagyobb határú mezőváros /Nagykálló, Nyírbátor, Nyíregyháza stb./. Ezek ugyancsak halmaztelepülések: az utak legtöbbször szabálytalan alakú piactérre futnak be.^ A Tiszalök, Nyíregyháza, Újfehértó, Nyírábrány vonaltól délre és nyugatra változik a kép. Errefelé is halmazfalvak a jellemzőek, de határuk roppant nagykiterjedésű, mivel itt húzódnak a hajdú városok, Nádudvar, Tiszacsege, Újváros határában a Hortobágy melléki és más nagy pusztaságok. A Tiszántúlon Szabolcsban találhatók a területileg összefüggő legnagyobb puszták. A nagyhatárú halmazfalvakon kívül megjelennek ezen a tájon a településtől messze eső, ún. szállások, amelyek néhány házból vagy inkább kunyhóból és akolból állnak csupán. Ezek kezdetben a takarmány összehordására szolgáltak, majd amikor a jószágot is ott tartották, teleltető szállások lettek. Amikor pedig a kaszálónak használt földek egy részét felszántották, és a több mérföldnyire eső határból nem lehetett naponta hazajárni, néhány kunyhót is építettek oda.4 Ezek a szállások a leírás szerint csak földkunyhók, ahol télidőben a jószágot tartják, nyáron a gabonát csépelik. Mindezeken túl meg kell jegyeznünk, hogy az oly általános halmazfalvakon kívül útifalvak is előfordulnak Szabolcsban /Anarcs, Pátroha, Pap, Jéke, Rád/, amelyek legtöbbször egy, ritkábban kétutcásak, ezek két oldalán szalagtelkek sorakoznak soros elrendezésben. Szabolcs megye legnagyobb folyója a Tisza. Mint már utaltunk rá, az I. katonai adatfelvétel a folyószabályozás előtti ősi vízrajzot tükrözi. Bizonyos, az áradások kártételeit megakadályozó munkák nyomai azonban már megfigyelhetők a térképszelvényeken is. A Felső-Tisza vidéken, a folyó jobb partján több összefüggő gát épült, néhány helyen a balparton is. A folyómenti falvak az ármentes szinten, az övzátonyokon keletkeztek, de megtelepültek a morotvák partján is.^ A Tiszát nagy galériaerdőségek kísérik, ezek többnyire tölgyerdők, sűrű aljnövényzettel, szinte áthatolhatatlanok. Utak alig vannak, inkább csak ösvények vezetnek, amelyek szekérrel vagy lóháton legfeljebb csak télen, a fagy beálltakor járhatók. A Felső-Tisza mentén gyümölcsfák is előfordulnak: a híres ártéri szilva, alma- és dióligetek. A mocsaras ártereken sok a rét. A Tisza vízgyűjtő- és árterülete nagyon nagy. A kiágazó patakok, erek hatalmas mocsárvilágot is táplálnak, többek között az Ecsedi-láphoz nagyban hasonlító Rétközt is. A katonai felvétel idején, éppen 100 évvel a lecsapolás