Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)

Németh Péter: A leleszi konvent országos levéltáráról

Máramaros vármegyék, ha pedig működési körletét tekintjük, akkor Szabolcs megyében /Püspök-ZLadány és Tetétlen a legnyugatibb települések, ahova a konvent emberei kiszálltak. A konventnek a XIV. század közepétől szervezett kancelláriája volt, szakalkalmazottakkal. Forgalmára jellemző, hogy már 1355-56 fordulóján 97 nap alatt 117 oklevelet adtak ki, a XVI. században pedig naponta már 4-5 oklevelet. A Zsigmondkori Okmánytár 1411-évi kötete 104 leleszi oklevelet tartalmaz, ebből 34, tehát 33 % vonatkozik a mai megye területére. Magának a konventnek oklevélkiadói tevékenységét Kumorovitz említett, időtálló dolgozata részleteiben is feltárta. Ebből számunkra az az érdekes, hogy már 1418-19-ből ismerünk egy registrumtöredéket, amely a 276. számmal kezdődik, tehát feltehető, hogy a XIV. századra is visszanyúlt. Tulajdonképpen a XV. század közepétől vezetnek registrumot, amelyet 1519-től a protocollum vált fel, ahova a kijavított oklevélfogalmazványt teljes egészében bemásolták. Ezt olvasták fel a konvent előtt, ha szükséges volt, még javítottak is rajta, s e végleges szöveg után állították ki magát az oklevelet. Ez e korból fennmaradt registrumok rendkívül töredékesek, hiszen csak 1520 után kezdik könyv formában vezetni. Az 1418-19es és az 1450-ből való registrum füzetből áll, amelyre Protocollum Parvum néven szokás hivatkozni. A konvent levéltárának újabbkori regisztrálása 1729ben kezdődik, és 1779-ben fejezték be a rendezést, amikor a registrum-köteteket bekötötték. Az 1569-ig terjedő anyag - kivéve az említett Protocollum Parvumot -15 kötetbe került, amely Protocollum Authenticum néven közismert, míg a bevallásokról felvett ún. notulákat a két kötetes Liber Signaturam Notarialium tartalmazza. Maguk az oklevelek viszont /a kiadottak par-jai/ év és szám szerint /Acta anni/, határjáró és birtokba bevezető /Metales, Statutorium/, illetve Acta Bercsényiana néven vannak csoportosítva. Ez utóbbiról még szó lesz. A Szent Kereszt tiszteletére emelt premontrei konvent 1567-ig látta el zavartalanul hiteleshelyi tevékenységét, majd annak ellenére, hogy birtokait szekularizálták, 1580-ban ismét helyreállt, mert tevékenységére szükség volt, hiszen Eger és Várad a török miatt szinte megközelíthetetlenné vált. A szerzetesek csak 1697-ben kapták vissza bitokaikat. A szabadságharc alatt II. Rákóczi Ferenc a munkácsi várba szállíttatta a konvent levéltárát, ahol az oklevelek egy részéből a katonák fojtást csináltak az ágyúkhoz. A Bercsényi generális által megmentett anyag - mely zömmel oklevelek fogalmazványaiból áll, tehát a formulás részek elhagyásával - a levéltárnak az ú.n. Acta Bercsényiana nevet viselő részlege, amely a család iratait is tartalmazza /l 1 doboz/. Amikor a premontrei rendet - s ezzel a leleszi konventet is - II. József felszámoltatta 1787-ben, a Levéltárat Budára, az országos táblára szállították fel, innen 1791-ben az egri káptalanhoz került. 1802-ben a rend visszaállításakor jutott vissza a levéltár Leleszre, ahol a hiteleshely az 1848-as szabadságharcig működött. Miután a szerzetesi élet Leleszen megszűnt - a kolostortemplom a premontreiek által fenntartott plébánia lett - a konvent levéltárát Jászóvárra