Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)

Németh Péter: A leleszi konvent országos levéltáráról

szállították, a rend újonnan kiépített központi monostorába. Itt együtt őrizték a jaszói prépostság - amely a feudális korban szintén hiteleshelyi tevékenységet folytatott - országos levéltárával együtt, a II. világháborúig. A rend csehszlovákiai felszámolása után mindkét levéltárat Pozsonyba szállították, ahol azóta is az 1954-ben felállított Szlovák Állami Levéltár egyik nagy feudális kori fondját képezi. A leleszi konvent levéltára vagy Pozsonyban, vagy Budapesten, a Magyar Országos Levéltárban kutatható. Az anyag nagyságát az utóbbi helyen őrzött mikrofilmek, ül. fényképfelvételek tükrözik. A már említett beosztás szerint a Mohács előtti protocollumokról 2 841 felvétel készült, az Acta anni-ban őrzött 1223-1525 közötti oklevelekről 15 977, az Introductio et statutoria anyagáról 5 650, a Matales-ről 1 572, az Acta Bercsényiana-ról pedig 4 156, összesen 30.196 felvétel, melynek ha csak 20 %-a vonatkozna a mai megye területére, már az is elképesztő mennyiségű információt jelentene a Mohács előtti időkre. Az ú.n. DF /diplomatikai fényképgyűjtemény - anyagban az Acta anni 5 987, az Introductio et statutoria 1 819, a Metales 349, az Acta Bercsényiana 1 226, míg a Protocolla 10 fényképpel van képviselve, s Oklevelek címszó alatt is 1 246 leleszi darabról van fotómásolat. Ezeken kívül mikrofilmre került 100 válogatott vegyes, XIII-XVI. századi oklevél, sőt 735 felvételt őriznek még XIII-XIV. századi jászói és leleszi oklevelekről. Végül az eddig nem említett Elenchus-okról, az 1274-1514 közötti időszakról 3 104 felvétel áll a kutatók rendelkezésére. Rendkívül sajnálatos, hogy ezt a gazdag anyagot megyénk középkori múltjának kutatásában alig hasznosították. Tudomásom szerint még a múlt században Lukács Ödön Nyíregyháza, Lehoczky Tivadar pedig Bereg megye történetének megírásakor nyúlt leleszi adatokhoz, később az ú.n. Borovszky-féle megyemonográfiákban található rájuk utalás, de ezek forrása Csánki Dezső történeti földrajzára vezethető vissza. Századunkban- melynek már a vége felé járunk - Lukács hivatkozásait ellenőrizendő - jutottam el kezdetben a leleszi Elenchusok, majd a DF-anyag tanulmányozásához Nyíregyháza története kapcsán, s ekkor döbbentem rá, hogy milyen kincsesbányát is képez a leleszi konvent országos levéltára. Ezért nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy nincs a megyének egyetlen olyan települése sem, amelynek feudális kori történetét a leleszi anyag nélkül tisztességesen meg lehetne írni, még akkor sem, ha a birtokos család levéltára fennmaradt, mint ezt Napkor története vonatkozásában voltam bátor megjegyezni. Éppen ez a tény, hogy még levéltáros körökben sem ismerik ezt a gazdag gyűjteményt, vett rá arra, hogy a nyíregyházi levéltári napok keretében a leleszi konvent országos levéltárának a rövid történetét Önöknek prezentáljam. I rodalom Kumorovitz L. Bernát: A leleszi konvent oklevéladó működése 1569-ig. Turul 12 A928/ 1-39