Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)

Németh Péter: A leleszi konvent országos levéltáráról

utasítására, parancsára születnek. Ide tartozik az Admonitio /=bírói megintés/, az Apellatio /^fellebbezés/, a Duellaris /=bajvívásról szóló levél/, az Evocatio simplex /=egyszerű perbehívás/, az Evocatoria citatio /^idézőiével/, a Expeditoria iuramentalis /=eskű megtörténtéről szóló levél/, az Inquisitoria tanúkihallgatásról vagy vizsgálatról szóló levél/, az Introductio /=birtokba való bevezetés/, a Proclamatoria /=nyilvános idézésről szóló levél/, a Prorogatio /=perhalasztás/, a Reambulatoria seu metales /=határjárasról szóló levél/, a Recaptivatoria /=visszaiktató levél/, a Repulsio /=visszaűzés/ a Statutoria /^beiktató levél/, és így tovább. Maguk az oklevelek pedig formai szempontból lehettek Litterae clausae /=zárt formában/, általában a jelentések készültek így, összehajthatóan, zárópecséttel, Littarae patentes seu memoriales /=nyílt formában kiállított oklevél/ be nem fejezett ügyekről, kisebb pecséttel, és Litterae privilegíales /ünnepélyes formában kiállított oklevél/ véglegesen lezárt ügyekről, függő pecséttel. Végül valamennyi ügyféleségről készültek transsumptum-ok, azaz átírások. A mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén a hiteleshelyi tevékenységet négy intézmény látta el, az egri és a váradi káptalan, illetve a váradelőhegyi és a leleszi konvent. Ha az ügyek számát és időrendjét tekintjük, akkor azt monthatjuk, hogy elsősorban és a XIV. században a szabolcsi ügyek az egri káptalan előtt folytak, a szatmáriak a váradi káptalan és konvent előtt, míg a beregiek - már a közelség okán is - Leleszre jártak. A XV. században megváltozik a helyzet: mind a szabolcsiak, mind a szatmáriak szívesebben keresik fel a leleszi konventet, de maga a király a korábbinál is több, e megyékre vonatkozó megbízatással látja el az ottani szerzeteseket. Sőt, a hiteleshelyek palettája még tovább színesedik: a század második felében újból megjelenik a Bihar megyei Szentjobb konventje is, pl. Nyíregyháza 1471. évi határjárását a konvent emberei végzik el. Amíg az egri káptalan levéltára - ha sok viszontagságon is ment keresztül, de töredékesen - mégis megmaradt, /az Árpád-kor viszonylatában a 292 ismert oklevélből 30 db./, a váradié a város 1660-ban a török által történt elfoglalásakor megsemmisült, - nem beszélve a szentjobbi, illetve a váradelőhegyi konventekről - illetve kiadványaik szétszóródva, többnyire családi levéltárakban maradtak fenn. Tekintettel arra, hogy Szabolcs és Bereg az egri egyházmegyéhez tartozott, a helytörténetírás már korábban felfedezte az egri káptalan országos levéltárát, ebben annak is szerepe volt, hogy a katolikus papi utánpótlás képzése is Egerben történt. Más a helyzet Lelesszel: a konvent - amelyet a XII. század végén Boleszló váci püspök alapított - a XIII. század elején kezdte meg hiteleshelyi tevékenységét, bár fennmaradt emlékei csak az 1270-es évektől vannak. Amint Kumorovitz L. Bernát megállapította, Lelesz territoriális hatásköre a XIV. század közepéig egyházmegyék szerint terjedt ki, utána vármegyei beosztású volt. A konvent előtt megforduló felek származása szerint törzsterületéhez tartozott Sáros, Zemplén, Abaúj, Szabolcs, Szatmár, Ung, Bereg, Ugocsa és