Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)

Balogh István: Szabolcsmegye levéltára

1747-ben elkészült Nagykálióban a ma is álló megyeháza földszinti északi szárnya. Itt kapott helyet a levéltár is 1769 óta két, együtt kb. 30 m

2 alapterületű boltozatos helyiséget, és a mellette levő lajstromozó szobát jelölték ki a levéltár számára. Szatmár megye levéltára az 1772-74 között elrendelt vizsgálat szerint a nagykárolyi piaristák rendházában kapott helyet. Bereg megye levéltára helyéről ez a híradás nem emlékezik meg, csak azt tudjuk, hogy megvan és rendetlen állapotban. A Bécsben lakó főispán azt jelenti, hogy gondoskodni fog róla, ha talál megfelelő embert, akinek lenne ideje a nagytömegű ócskaság rendbe rakására. Ung megye főispánja azt jelentette a levéltárról, hogy éppen most fogadta fel azt az egyént, aki Szabolcs megye levéltárát rendezi, 1774, január 4-én köti meg a szerződést vele. Ha a vármegye nem tudja fizetni, a saját főispáni fizetéséből fogja fedezni a költségeket. Ma már tudjuk, hogy ez a rendező Schemberger Ferenc volt. Róla részletesen is alább szólani fogok. A mostani levéltárban mind a négy vármegye irataiból van valami, de a legnagyobb részét Szabolcs vármegye 1550-el kezdődő, rendszeres sorozatoknak tekinthető iratanyaga teszi. Az ezekben található utalások alapján próbálom nyomon követni azt a folyamatot, hogyan válik eredetileg csupán szükségből, időjártával szélesebb társadalmi igényből és célszerűségi okokból megtartott, vagy esetlegesen megmaradt irathalmazból előbb irattárszerű intézmény, a differenciálódó írásos ügyintézés fokozódó szükségletének kielégítésére, majd levéltár. De addig is 200 esztendő irattermése halmozódott fel, - a XVIII. század első harmadában már áttekinthetetlen rendetlenségben -, míg egy hozzáértő regisztrátor 19 évi munkával 1767-ig az akkori időknek egyik legrendezettebb levéltárává tette. Ezt nyugodt lélekkel mondhatom, közel 60 év alatt az ország sok megyei levéltárát volt módomban megismerni. A városi levéltárakat nem sorolom ide, a városi élet és polgárság igénye már a XVII. században jóval változatosabb írásos ügyintézést igényelt és gyakorlati okokból is szükség volt a jobban gyarapodó iratanyag gondosabb rendbentartására és megóvására. Szabolcs megye levéltárának 1725-ben fennálló állapotáról egy bizottság azt állította, hogy az iratok teljes rendetlenségben, összekeveredve találhatók, még a jegyzőkönyvek is. Pedig még akkor az 1550 - 1725 közti iratok mennyisége még egy negyede sem volt annak, ami 1726 - 1767 között képződött. Ezt a rendetlenséget még inkább fokozta a kétszeri nekirugaszkodás, amelyet inkább a jóakaratú, mint hozzáértő bizottságok egy-két évi munkáját jellemezte. Ez, és a felsőbb hatóságok sürgetése nyomán, főleg a hosszantartó, sokszor évtizedeken át húzódó birtokperek mellett, 1765-ben a vármegye közgyűlése végre szerződést kötött Schemberger Ferenccel, aki 2400 forintért felvállalta, hogy 1767-ig bezárólag rendezni fogja az iratokat.