Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)

Balogh István: Szabolcsmegye levéltára

állottak, az első jegyzőkönyvei 1569-el, az utóbbi 1593-aI kezdődtek. Szabolcs és Szatmár megyékre a jelentés helyességét igazolni is tudjuk. Ez persze nem jelenti azt, hogy e megyékben már levéltár lett volna, csupán azt, hogy mindenütt több-kevesebb gondot fordítottak az írásos ügyintézés révén szaporodó iratok megőrzésére. Ezek a XVI. századi, de még a XVII. századi iratok tulajdonképpen a mai értelemben véve nem is jegyzőkönyvek, henem a nemesi vármegye törvényszéke előtt folytatott perek egyes fázisait megörökítő, többé-kevésbé időrendbe szedett iratfajták, amelyeket a XVIII. század folyamán kötöttek be könyvalakban. Az általam ismert e korbeli jegyzőkönyvek igazgatási jellegű bejegyzéseket nem is igen tartalmaznak. Egy-két szűkszavú statútum akad ezekben, néha az egy-egy fejedelmi, királyi parancslevél, sőt itt-ott magánjellegű missilis is. De rendszeresen a peres iratok közé sorozták be a vármegyék legfőbb igazgatási tevékenysége révén keletkezett adó- és portális összeírásokat. Ami most nincs meg, talán nem is volt meg már a maga idejében sem. Ha különösebb jogi érdek nem fűződik hozzájuk, figyelmet sem fordítottak rájuk. Az iratoknak ugyanis állandó őrzési helye nem volt, mint ahogy a megyéknek sem volt állandó székhelye, sem háza. A Szabolcs- és szatmár- megyei gyakorlatot jó lelkiismerettel általánosíthatjuk a többire is. Sem Szabolcs, sem Szatmár megyének nem volt a XVI-XVIII. században állandó székhelye. Szabolcs megyében az volt a gyakorlat, hogy a megyei közgyűléseket és törvényszéki üléseket a mindenkori alispán lakóhelyén tartották, nagyritkán Kisvárdán. Szatmár megyében pedig rendszeresen valamelyik faluban, amely könnyen elérhető volt a megyebeli nemesség számára. Szabolcs megye úgy rendelkezett, hogy a vármegye ládája az iratokkal a nótárius házánál legyen és az vigye az iratokat a gyűlés vagy törvényszék színhelyére. A nótárius volt a vármegyei igazgatás állandó tisztségviselője. Bár évente újra választották, de tisztsége leginkább halálával vagy lemondásával szűnt meg. Szatmárban Bethlen Gábor ideje óta a főispáni tisztet a Károlyi család egymást követő tagjai töltötték be, Nagykárolyban, ahol a kastélyuk állott, sohasem volt megyegyűlés, nagyritkán Szatmárnémetiben, ahol a vármegyének háza is volt és azt a portárius, azaz a várnagy őrizte. A láda azonban itt is a nótárius őrizetére volt bízva. Szabolcs vármegye az 1660-as évek elején - a pontos dátumot nem tudjuk úgy rendelkezett, hogy a zavaros idők miatt a vármegye iratait a kisvárdai vár egyik boltozatos szobájában helyezzék el, ahová sok nemes család féltett értékeit is betette. Az iratok ott is maradtak vagy hetven évig. A XVIII. század első harmadában kétízben elrendelt rendbe rakásukat is itt kísérelték meg, sikertelenül.