Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)

Fazekas Rózsa: Földművelés és állattenyésztés Szatmár megyében az 1828. évi összeírás tükrében

éléstől" tavaszra úgy leromlottak a marhák, hogy saját lábukon nem bírtak kimenni a legelőre.23 Az 1828. évi összeíráskor az ökröket, a fejős és a meddő teheneket, a 2 vagy 3 évnél idősebb tinókat és üszőket, az igás- és méneslovakat, az 1 évnél idősebb sertéseket, a juhokat és a kecskéket vették számba. Az összeírásból, mint a felsorolásból kitűnik, hiányoztak a borjúk, a csikók és a süldők, de nemcsak ők. A conscriptióba felvett jószágok száma és a valóságos állatlétszám között biztos, hogy volt eltérés. Az adóalap csökkentésének ugyanis legegyszerűbben megvalósítható módja, az állatok számának letagadása, mert nincs ember, aki ellenőrizni tudná a távoli legelőkön, erdőkben, nádasokban, úszó lápszigeteken élő jószágok számát. Vagyis Szatmár megye legelőin és rétjein, az ugaron és a tarlón, a ligetes erdőkben az úrbéreseknek sokkal népesebb gulyái, csordái, ménesei, kondái, csürhéi és nyájai barangoltak reggeltől estig, kora tavasztól késő őszig, mint amilyeneket az 1828. évi összeírás számai sejtetnek. A marhák alacsony számát kifogásoló Országos Albizottság "Észrevételeire" a következő okokat hozta fel a megye 1832-ben adott válaszában: "E megyében a mételyes posványok gyakran nagy pusztítást szoktak tenni a marhákban, azért a lakosok mihelyst munkájukat végzik, kénytelenek túladni marháikon, és amely helységet épp oly időben ért a conscriptio, a tanúk hit alatt csak a jelenlévő számot tartoztak bevallani. A szegényebbeknek földesuraik kölcsönöznek igavonó marhákat, de azokat ezen összeírás tárgyára nem rendelte a törvény. Amely adózók pedig magok is szegények, a földesuraiknak sincs őket segíthető tehetségek, azok felébe vagy más alku mellett nemeseknek szokták engedni müvelésre földjeiket. A jobbágyok vallomásaiban más indokot is találunk az ökrök és tehenek hiányára. Tőkés és Piskárkos lakói mondták, hogy több marhájuk szokott lenni, de az 1827. évi rossz termés miatt kénytelenek voltak kenyérszerzés végett eladni őket. A felsőboldádiak szintén azt panaszolták, hogy a rossz termés miatt, marháikat eladták a tavaszi vetés után, és nem tudják mi lesz a jövő évben, mivel fognak szántani. Gyöngyön az ökrök kevés száma miatt a gazdák többen összefogtak egymással, sőt a teheneket is befogták. A XIX. század elején a földműveléshez kapcsolódó igaerőt igénylő munkákra főleg ökröket használtak. A lápi pásztorok visszaemlékezései szerint a tinókat általában ötéves korukban törték be, de 3-4 éves koruk előtt még a szegény emberek sem fogták őket járomba.25 A teheneket pedig csak végső szükség esetén. A lovakat főleg fuvarozásra, nyomtatásra, szárazmalmok hajtására tartották, de az összeírás alapján bizonyosan állíthatjuk, hogy voltak települések, ahol a szántó-vető munkákat is lovakkal végezték. Gilvács vallomásából például kiderül, hogy "szántani többnyire 5-6 lóval kell", ökröt nem tartottak. Gilvácson kívül 36